Köbölkuti Katalin (szerk.): Fábián Gyula emlékezete (Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár - Savaria Múzeum, Szombathely, 2004)

FÁBIÁN Gyula: A jáki gerencsérek... Reprint kiadás

a helyén, hanem izeg-mozog és egyre furakodik! Ezen a különös jelenségen nem győztem eleget álmélkodni, valahányszor megfigyeltem. Mindig azt mondják, hogy a szervetlen anyag így-úgy-amúgy, nem él, az a fura kődarabka pedig mégis addig erőszakoskodik, könyököl, mozgolódik, marakodik, amíg a cserép mélyéből elő nem tör és a levegőre nem jut. Mi okozza ezt a különösséget, nem tudom . . . De így van... Olyasmi ez, mint amikor az ember ujjába szálka kerül, a bőr azon a helyen gennyedlni kezd és a szervezet kiküszöböli az idegen anyagot. De ez eleven szervezetben folyik le, míg az előbb elmondottaknál egy cserépből való fazék küszködik a mészkukaccal és küszöböli ki magából, mint rá nézve teljesen idegen, kártékony anyagot. Ha sok a mészkukac az agyagban, a belőle égetett cserepet tönkre teszi, át meg átlyukasztja. Hogy a jáki gerencsérek nagyon jól ismerik a mészkukac átkozott izgága természetét, azt abból is látjuk, hogy még kétféleképen neveztek el. Ezt a két nevet sehol másutt nem hallottam. A jáki gerencsér a mézkukacot leginkább patának hívja. Talán azért, mert addig rugódozik, akár a ló patája, amíg ki nem rúgja magát a cserép felületére. Farkasfog-nak pedig azért tiszteli, mert keményen marakodik és addig nem nyugszik, amíg ki nem rágja magát a mélységből és akkor olyan fehéren vicsorog elő a vörös cserépből, akár csak a farkas foga. A szeles tehát nagyon gondos munkát kíván. A szelő kés feladata, hogy a mészkukacot megtalálja és kivesse az agyagból. Az sem baj, ha a szelő kés a patákat olyan apróra darabolja, 12. A szeles. (Gombás Géza fényképe.) Teilen in Schnitte. (Lichtbild von Géza Gombás.)