Néprajzi adattár II. (Savaria Múzeum Közleményei 42. Szombathely, 1967)

maga is velük volt. Akárhogy számolta, csak négy személyt tudott összehozni, — egy hiányzott. A bíró saját magát nem olvasta bele a létszámba. 17. Magyarlakiak megúszták a hajdinát. Búcsún voltak, ahonnan holdvilágos este érkeztek haza, amikor a virágzó hajdinatábláról azt gondolták, hogy megáradt a Rába. Ezért nekivetkőztek, hogy átússzanak rajta. Csak akkor látták, hogy a nagy fehérség nem víz, hanem hajdina. 18. Marácon megborotválták a gombócot. A szilvásgombócon levő prézlit penésznek nézték, és ezért lekotorták róla. 19. Náraiban a kútba döglött kutya szőréből kicsavarták a vizet. A paraszt kutyája beleesett a kútba. Mire kihúzták, már nem élt. Felesége azt mondta a parasztnak: „Aptyuk csavarjuk ki szőriből a vizet, ne hogy kárba vesszen."

7 20. Náraiak dobzó szilvát vittek ajándékba a püspöknek. Egyik paraszt egy szekér dobzó szilvát vitt ajándékba a szombathelyi püspöknek, aki hiába mondogatta neki, hogy mit csináljon a rengeteg szilvával. A paraszt azzal hagyta ott: „Tessék csak elfogadni, mert nálunk annyi van belőle, hogy már a disznók sem eszik meg."

8 21. Náraiban nincs már több rongyember, mert vasvillával agyonszúrták. Az egyik jómódú gazdának sok cseresznyéje termett. Három legény összebeszélt, csináltak egy rongyembert — amolyan madárijesztő-félét —, és felállították a fa alá, majd felmásztak a fára cseresznyét szedni. Egyszer csak jön a gazda, látja, hogy cseresznyelopó van a fa mellett. Odalopakodott és beleszúrta a vasvilláját. A rongyból csinált ember eldűlt, a gazda megijedt, azt gondolta, hogy agyonszúrta a lopót. Beszólt az istállóba és a szolgagyerekkel kiment a mezőre nyersért, ne hogy rájöjjenek a gyilkosságra. Közben a legények jól megszedték magukat cseresznyével, majd jelentették a csendőrőrsön, hogy az illető agyonszúrt egy embert és utána kiment a mezőre. A csendőrök meglesték, amikor hazafelé tartott, leszállították a szekérről, és úgy kísérték a cseresznyefához. Nagyon megijedt, mindent bevallott. Nagyon meglepődött azonban, amikor a fa alatt nem halottat, hanem rongybabát látott feküdni. Ekkor vette csak észre, hogy rászedték a legények, mert amíg ő a mezőn távol volt, addig ellopták egész cseresznyetermését. 22. Pinkamindszenten megfésülték a mácsikot. A mácsik nem szépen egymás mellett feküdt a lábosban, hanem összevissza — ezért megfésülték. 23. Pinkaszentkirályon kitették a kertaljára a kendertörőt, hogy ugasson. Az egyik gazdának nem volt kutyája, hát kendertörőt tett ki éjjelre, hogy ugassan. 24. Rábagyarmaton nem engedték be a böjtöt a faluba. A templomban kiprédikálta a pap, hogy közeledik a böjt, amikor majd tartózkodjanak a zsíros ételtől. A nép összegyülekezett a községházán és elhatározta: nem engedik be a böjtöt. Igen ám, de nem tudták, hogy honnan érkezik. Végre kitalálták, hogy Pestről és ezért a Rába hídján át kell jönnie. Így hát őrt álltak a hídnál, hogy a böjt ne tudjon bejönni. 25. Rábakethelyen bíróhoz hivatták a kotlát. A kiscsibék sírtak-rítak, csipegtek, mert a gazdasszony nem adott nekik enni. A sírásért az asszony a kotlót okozta, amiért nem szoptatta meg csibéit, ezért a bíróhoz hivatta. 26. Szalafőn keresztben vitték a lajtorgyát az erdőben. Elakadtak vele. Arra ment a csősz és az figyelmeztette őket: „Bolondok vagytok, hosszában vigyétek, akkor el tudtok vele menni!". 129.