Néprajzi adattár II. (Savaria Múzeum Közleményei 42. Szombathely, 1967)

Boszorkányok konyhája vöt ez a Sághegy. Gyerekkoromba jártam fönt a hegyen, és én is kerestem azt, amit akarok mondani. A Sághegy tetején vöt egy luk. Félkör alakú luk vöt. Mindig ki vót vörösödve az én gyerekkoromba. S azt mondták, hogy a boszorkányok konyhájából ott jött ki a füst, s ott is közlekedtek a boszorkányok ki. A luk körzetit ott művelték és turkálták valami kezdetleges szerszámmal. A boszorkányok. Úgyhogy sokáig nem mertek fölmenni az emberek, mert látták, hogy füstöl. Nagy rettegésbe tartották a környék lakosságát, mer nem tudták, hogy mi az eredete. Beképzelték, hogy ott valami különleges lények vannak. így aztán később lemerészkedtek a boszorkányok a faluba, és itt teljesen átalakultak rendes asszonyokká. Elvették üket a falubeli legények, mer nem vótak annyira csúnyák, mer mind lányok vótak. Ezek az asszonyok később is megmaradtak, ugye a néphit szerint ezek megrontották, akire haragudtak. Pl. ha valakire haragudtak ezek az asszonyok, és mentek a lakodalmas menettel meg kocsival, megbabonázták a lovakat, nem tudtak továbbmenni, csak egy helyben ugráltak a lovak. Osztán az asszonyér kellett menni. Vót az asszonyoknak ilyen varázspálcája. Föloldozta üket. Persze kellett valamit fizetnyi. Valami pálcával megsimulták a lovakat, és tovább tudtak menni. Azt is idesapám mesélte, hogy pl. ezek a boszorkányasszonyok irigykedtek, mer mindig irigységből ered az egész. És megrontották pl., ha valakinek vót egy szép tehene, irigységből megrontotta. Nem tudták lefejni, míg csak azér az asszonyér el nem mentek. Persze meg kellett fizetni azt is. Emlékszem erre az asszonyra én is. Vót itt egy tojásszedő Zsófi néni. És aztán . . . Ezt az asszonyt a nép köribe boszorkánnak tartották. Erre én is emlékszem, mer az én gyerekkoromba halt meg. Lehetett vagy 90 éves. Es ő mindenféle füvet összeszedett, és megfüstölte vele a gyerekeket. Minden házhoz be szokott mennyi, mert szedte a tojást. Aztán ugye kifürkészte, ha valahol baj vót. Az édesanyám testvérénél történt. Ilyen angolkóros vót a gyerek. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Ez az asszony megtudta. Átment hozzájuk, és aztán mindenkit kiküldött a szobából. Füstűtt mindenféle gizgazt. Ö tudta, hogy mit. Ügy gondolom, hogy valamilyen gyógyfüveket, biztos. És csak annyi vót az egész, hogy pólyába vót a gyerek, és kisöpörte a szemétgödörhö. Azután bevihette az anyja. Máig is él a gyerek. Ma semmi baia. Elmondta: Rózsás Lajos 45 é. isk. hivatalsegéd. A sághegyi várrom Vak Béla ennek a Ságnak a tetejére várat akart építeni. Aztán akkor háromszor megkerűte térden eztet a hegyet, ezt a várnak a helit, ahova várat épültek vóna. Azt mondta, hogy várat nem lehet épülni, mer igen nagy. Csak egyszer kellett vóna körülkerüni, de becsapták az urak. Régi öregektű hallottam Alsóságon. Azt mondják, hogy valamilyen rom van. Elkezdték, már félbe vót, de nem akarták az urak. A boszorkány lelke Az istállóba, mikor feküdtem, mindig annyira nyomott valami, hogy nem tudtam, hogy mi az. Hát osztán lakott egy öregasszony. Mondtam neki, hogy mi bajjom. Arra azt mondja, hogy a szép lányok szopják. 292.