Néprajzi adattár II. (Savaria Múzeum Közleményei 42. Szombathely, 1967)
Űgyhogy annyira meg vótak dagadva a melleim, hogy még nem érhetett hozzá a ruha, mer kegyetlenül fájt, és jött ki belőle a tej. Azt mondja az öregasszony: — Te, — azt mondja — te majd kend be az emészteteddel! Akkor aztán bekentem, és többet nem lett semmi baj. Az öregasszony annyira boszorkán vóut, hogy rontanyi, gyógyitanyi tudott. Vöt neki egy unokája. Annyi idős vöt, mint én. Aszongya neki: — Öreganyám, tanítson meg! — aszongya. — Hát jó van, megtanítlak. Menj ki — aszongya — a kúthoz! — Hát — aszongya nekem a leány — gyere, szaladjunk ki a kútho! Belenézünk a kútba, abba annyi gyönyörű virág vót, hogy csuda. Akkó beszaladtunk. — Na ides lyéányom, — aszongya — mit láttál? Mondja neki osztán hát. — Ládd-e, — aszongya — az te vagy. Most — aszongya — menjetek ki még egyszer! Kimentünk a kútho, beleníztünk. Nagy fekete kutya, az hömbölgött benne. A nyüvek csak úgy bizseregtek benn. Mikor bementünk: — Na, lyéányom, mit láttál? — Jaj, öreganyám, a rosseb egye meg, e nak kutya vót a kútba. Akkor azt mondta a vénasszony: — Amit előbb láttál, az te vagy. Amit mast láttál, az én vagyok. Szondja nekije: — Öreganyám, a rosseb egye meg, én nem tanulom meg. Elmondta: Molnár József 72 é. nyugdíjas tsz-tag. A fehér ruhás kísértet Vót egy fiatalember meg egy Ián. Egy udvarba laktak ezek. A fiatal lánnak az anyja azt akarta, hogy a fiatalember az ő lányát szeresse. És az a fiatalember nem akarta szeretni. Nahát vidékre járt egy leánho a harmadik faluba. Szóval aztán mikor gyött haza, erdőn körösztül kellett hazagyünni. Az útnak az egyik szélin gyütt, a fák tetején egy fehérbe buricolózott kísértet ment. ü mindig látta a szellemet, fiatalember vót, mégis fét, és rálűtt, mer pisztol vót nála. Osztán rálűtt a fehér alakra, de az aztán kísérte csak. Osztán hazament, amikor hazament, a küszöbön még akkor látott. Mikor bement, elveszett a szeme világa, és soha többé nem látott. Varga Daninak hítták. Aztán azt állították, hogy az udvarbeli asszony rontotta meg, akinek a lányát nem szerette. Az az asszony megrontotta a fiút, hogy azt a másik lányt se vehesse el. Elmondta: Vörös Gáborné Józsa Rozália 73 é. parasztasszony. Ördögök a skatulyában Most is vótak ilyen rontó, boszorkányos asszonyok meg ilyesféle. Ságon is vót egy öregasszony, akinek vótak ördögjei, és bokszos skatulába tartotta azokat az ördögöket. Űgy néztek ki, mint a tücskök. Megtalálták a gyerekek a sütőbe, az első szobába. Az öregasszony rögtön megtudta, hogy bántották a gyerekek a katulát, mer mindent tudtára adtak az ördögök. A gyerekeket megregmáta üket, és 293.