Néprajzi adattár I. (Savaria Múzeum Közleményei 40. Szombathely, 1966)

sábjain: hiedelmek a baromfitartás köréből, gyermekjátékok, babonák, népszokások, dalok, tájszavak, család- és gúnynevek, farsangi köszöntők. A rovat még az indulása évében megszűnt, és így a benne megjelenő cikkek terjedelme csak 12 nyomtatott oldal, a beköszöntővel együtt. Ugyancsak 1940-ben jelent meg további buzdításként a Néprajzi Múzeum felhívása „A magyar népi műveltség minden barátjához"

7 címmel, mellyel újabb gyűjtőket kívántak toborozni a néprajztudomány számára. „Különös nyomatékkal és szeretetteljes kéréssel fordulunk azokhoz, akik életüket a nép között töltik el. . ., akik a magyar parasztság közül jöttek vagy még ma is oda tartoznak s igy különösen jól ismerik a népi életformát. Számítunk a magyar ifjúság (középiskolai diákság, egyetemi hallgatók, tanítóképző intézeti növendékek, teológusok stb.) hathatós támogatására, akik különösen az utóbbi esztendőkben számtalan szép tanújelét adták a magyar népi művelődés iránti érdeklődésüknek."

8 A fentebb említett rovatokon kívül még az „Asztag" elnevezésűben is találhatunk — kb. 6 nyomtatott oldalnyi — néprajzi és népnyelvi vonatkozású adatokat, közleményeket. Természetesen a rövid, de értékes adatokat tartalmazó és sokféle témájú cikkeken kívül a folyóirat minden számában találunk néprajzi tanulmányokat, értekezéseket, melyeket bő összehasonlító anyag alapján komoly tudományos felkészültséggel rendelkező szakemberek írtak. A régi Vasi, ill. Dunántúli Szemle évfolyamai arról tanúskodnak, hogy szerkesztőik szívesen biztosítottak helyet a nép életét, hagyományait bemutató néprajzi tanulmányoknak, és szeretettel felkarolták, támogatták az önkéntes néprajzi gyűjtőket, akiket anyaguk publikálásával további gyűjtésre, kutatásra ösztönöztek. Az akkori kezdő gyűjtők közül ma már nem egy komoly tudományos gyűjtőmunkásságra tekinthet vissza. A népi hagyományok, néprajzi és népnyelvi adatok összegyűjtésére, megmentésére, megjelentetésére irányuló tevékenység egyrészt új társadalmi gyűjtők jelentkezését, aktív munkáját eredményezte, másrészt ezáltal a szemle új szerzői gárdával gyarapodott. A sok érdekes, rövid közlemény a folyóirat tartalmi változatosságát, sokszínűségét eredményezte, ami a terjesztésre is nagy kihatással volt. Nem árt, ha ezeket a szempontokat is mérlegeljük e rovat megindításánál. 1958-tól évente újra megjelenő Vasi Szemlében viszont csak ritkán találunk egy-egy néprajzi vonatkozású cikket, pedig megyénk területe, a vasi nép élete rendkívül érdekes és sokszínű néprajzi szempontból. Megörökítésre, hiteles gyűjtés által történő rögzítésre, megmentésre kínálkozó néprajzi anyag bőven akad. Az egyre rohamosabban pusztuló néprajzi értékeink megmentésére azonban kevés a hivatásos szakember, ezért fokozottabb mértékben kívánunk támaszkodni a vasi önkéntes gyűjtőkre, akik már eddig is szép tanújelét adták — az évente meghirdetett néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatokon — a nép anyagi és szellemi kultúrája iránti érdeklődésüknek. Ezért indítottuk el ezt a rovatot, hogy az így összegyűjtött adatokat nyilvánosságra hozhassuk, méltó módon megörökíthessük az utókor számára. A „Tulipántos láda" című rovattól eltérően mi nemcsak a szellemi néprajz tárgykörébe tartozó gyűjtéseknek, adatközléseknek adunk helyet, hanem a jó néprajzi vonatkozású tárgyleírásoknak, a paraszti és kihalóban levő kisipari munkafolyamatok logikus sorrendben történő, közérthető, tárgyilagos rögzítésének is. Vagyis szívesen fogadunk olyan adattári jellegű közleményeket, adatokat, melyek a tárgyi néprajz körébe tartoznak, mint például amelyek: a hagyományos paraszti gazdálkodást vagy akár a gyűjtögető, zsákmányoló gaz454