Néprajzi adattár I. (Savaria Múzeum Közleményei 40. Szombathely, 1966)

Szűkebb hazánk néprajzát, Vas megye népének múltját, egykori eletmódiát, évszázados hagyományokon alapuló munkáját, eszközkészletét, lakásviszonyait, viseletét, szokásait, költészetét, hiedelemvilágát stb., vagyis egész tárgyi és szellemi kultúráját csak akkor tudjuk alaposan megismerni, ill. feldolgozás, publikálás útján dialektikus összefüggésében másokkal is megismertetni, ha kellő mennyiségű és sok irányú adat áll rendelkezésünkre. Komoly, tudományos szintű tematikus vagy monografikus néprajzi feldolgozás elképzelhetetlen megbízható gyűjtésen alapuló, bőséges — összehasonlítási alapul is szolgáló — adattári anyag nélkül. E távlati cél érdekében minden kis részletadatra szükségünk van. Egy-egy tanulmány megírása, monográfia összeállítása ugyanúgy lehetetlen megfelelő mennyiségű hiteles adat nélkül, mint ahogyan egy épület felépítése tégla vagy egyéb építőelem nélkül. E hasonlattal élve, tehát minden adat — még a látszólag jelentéktelennek tűnő is — fontos építőkocka a szakemberek által összeállítandó tanulmányokban. Egyrészt azért biztosítunk a Vasi Szemlében méltó helyet közzétételükre, hogy lerakhassuk a későbbi nagyobb néprajzi szintézisek alapjait, másrészt, hogy ezáltal a vasi adatokat is bekapcsolhassuk a tudományos élet vérkeringésébe. Ennek megfelelően a fenti című, most megnyíló rovatunkban olyan rövid néprajzi közleményeknek, adatközléseknek, eredeti népi szövegeknek kívánunk elsősorban helyet adni, melyeket az önkéntes gyűjtők, a múzeumbaráti körök és honismereti szakkörök tagjai gyűjtöttek, rögzítettek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szakemberek vasi vonatkozású néprajzi adatait ne fogadnánk szívesen. Nem az a cél, hogy a gyűjtők egy-egy adatból tudományos következtetéseket vonjanak le, vagy ezekhez összehasonlító anyagot keressenek, hiszen erre az esetek többségében aligha vállalkozhatnának, hanem az, hogy az adatközlők által elmondott vagy énekelt szöveget, ill. dallamot tudományos hitelességgel szó szerint (fonetikusan) rögzítsék. A közölt adatok eredeti népi szövegek legyenek. Ennek megfelelően közölni kell a gyűjtés helyét, idejét, az adatközlő nevét és életkorát, esetleg lakóhelyét, foglalkozását is. Az ilyen jellegű néprajzi adatközlési mód elég nagy múltra tekinthet viszsza Vas megyében. Pavel Ágoston már 1934-ben külön rovatot nyitott a Vasi Szemlében erre a célra „Tulipántos láda" címen.

1 A rovat megnyitásához írott bevezetőjében olvashatjuk: „A Vasi Szemle lehetőségei igen szerények. Mégis, hogy ezen lehetőségek határain belül se érhessen bennünket a kötelességmulasztás vádja — elétesszük tulipántos ládánkat és szép apránként belegyűjtögetjük magunknak, másoknak, mindenkinek gyönyörűségére és okulására a vármegye szellemi néprajzának kallódó kincseit: népmeséinket, mondáinkat, dalainkat, babonáinkat, közmondásainkat, a népnyelv lappangó, hányódó kincseit: tájszavakat, szólamokat, a népi nyelvhasználat eredetiségeit. Jól tudjuk, hogy gyűjtőmunkánk rendjén jócskán markolunk fel idegen mezőkről idemosott hordalékot is. De ami közénk került, az itt sajátos színt és zengést kapott s hovahamar felszívódott a népi szellemi élet vérkeringésébe."

2