Dömötör Sándor: A jáki „ördögkövek” mondájának képzettörténetéhez (Savaria Múzeum Közleményei 39. Szombathely, 1966)

Nagyon utálkozhatott az Isten, Hogy ilyen csúnya planétát köpött — Mindent »hagyok. (1924)"= Ennek az értékelő jellegű egyszerű cselekvésnek ősi, a felépítménnyel majdnem egybeeső alépítményének hasznos hagyományait fejlesztette és őrzi az alföldi kunhalmok keletkezésével is kapcsolatba hozott aterrado földművelés, a legkezdetlegesebbnek ismert forma.

13

3 A mocsaras területeken, szerszám nélküli talajösszehordással létrehozott halmokon a paleolitikum végén és a neolitikumban már az előbb vázolt fejlődésen átment és kialakult eszköz nélküli földművelés, a Lips által aratónépeknek nevezett emberek termelőmunkájának lényeges és egyetlen mozzanata nem a vetés volt, hanem a nedves termőtalaj állandó feltöltése, hogy az élelem (vízirizs, vízisás, súlyom stb.) biztosítva legyen.

1

3'

1 Az ember azzal a létfenntartó cselekvéssel, hogy bizonyos anyagokat nem rágott meg, nem nyelt le, hanem kiköpött — tulajdonképpen termelt, vagyis fogyasztási anyagot, élelmet teremtett magának és társainak — látszólag a semmiből, mert nem ismerte a termelés feltételeit. Az Alföld lapos halmainak igen nagy része márgás föld, amely szerves alkatrészeket is nagyobb mértékben tartalmazott, mint napjainkban, tehát önműködően trágyázódott. A folyók, tavak ekkor még állandóan változtatták medrüket, sok állat (madár, hal, rák stb.) tanyázott bennük, amelyek rengeteg hulladékot termeltek. E „megtermékenyített" halmok legtöbbje közvetlenül a neolitkori emberi település eredménye; emberi és állati hulladék segítette elő létrejöttüket.

13

3 Az ördög teremtő képességéről szóló történetek tehát a legprimitívebb ,,földművelés"-nek az emberiség hiedelemrendszerében gyökerező emlékei, amelyek megújulásukat az ember legközönségesebb tevékenységeinek, e tevékenységek közlési jellegű spontán tükröződéseinek köszönhetik. Az isten és az ördög, a jó és a rossz, a helyes és a helytelen — elvont dolgok, a valóság dialektikusan összefüggő, egymás nélkül csupán elképzelhető ellentétei, de felismerésük maguknak az egyszerű cselekvéseknek tájékoztató jellegén is alapul. A teremtés, az alkotás a célszerű, a helyes tevékenység, amelynek ellentéte a célszerűtlen, a helytelen cselekvés, a kísérlet. Az Isten az emberek számára hasznos dolgokat teremt, az ördög dolgai használhatatlanok. Az ember tudata állandóan két szinten tükrözi önmagát és cselekedeteit. Ami ma még jó és hasznos a tudat számára, holnapra elavul: az ördögé lesz, mert nem fűződnek hozzá az eredményesség illúziói. A műveletlen, a tudatlan ember tudatában sok természeti és társadalmi jelenség azért ördögi mesterkedés, hiábavalóság, rosszaság, mert sokat kísérletezik, sokat veszkődik hiába, mert számára megmagyarázhatatlan, nem érthető ismereteket is tartalmaznak tettei. Ismeretek nélkül pedig a tapasztalható jelenségeket is nagyon sok esetben tévesen értelmezi.

13

0 Az ősközösség folyamán mindinkább bizonyossággá váló tapasztalatok szerint az emberre ártalmas lények az emberi településektől távol tartózkodtak. Ezeket a helyeket az emberek azért kerülték el, mert valami módon ártalmasaknak tapasztalták (pl. az ember az erdő sűrűjében eltévedt, a víz örvényeiben megfulladt, a mocsár dágványaiban elsüllyedt, vadállatok lakóhelyük közelében felfalták, köves helyek felsebezték testét, a hulladékhalmok élősdijei csipkedték stb.), tehát azért voltak e helyek lakatlanok, mert az emberi életre károsaknak bizonyultak. Ártó tulajdonságaikat idők folyamán megszemélyesí286.