Dömötör Sándor: A jáki „ördögkövek” mondájának képzettörténetéhez (Savaria Múzeum Közleményei 39. Szombathely, 1966)
tették (sárkányok, óriások, ördögük lakóhelye), majd — a kialakult pszichikai készségek alapján — a jelenségeket absztrahálva, félelmetes emberi lényként (a betegség, íz, köszvény, hasmenés, öklendezés, sebek szelleme) emlegették tapasztalati ismereteiket. 13 7 Ha valamit, ami az emberi élet jobbá tételéhez szükséges volt, ezekről a félreeső helyekről kellett megszerezni, csak harc, küzdelem árán sikerült, amiből nem mindenki került ki győztesen, de ha sikerült vállalkozása, hős lett, tekintélye lett, mert nem csupán saját számára volt hasznos tevékenysége; tapasztalatait mások is felhasználták. Ezért a konkrétumok ismeretével együtt a hiedelmek, a hiábavalóságok is szervesen raktározódtak el a tudatban, illetve nemzedékeken át ezekkel a környezeti ráhatásokkal együtt alakították ki az agy természetes szerkezetét. 13 8 Ilyen, az agy szerkezete által tévesen tükrözött és tudatunkban helytelenül értelmezett tapasztalati jelenségek a jáki dombon levő ördögkövek; mi az ördögnek vannak a templom előtt, ha nem építkeznek velük, ha nem használják fel? Ilyen megmagyarázhatatlan dolgok az ördögbarázdák, az ördögvárak, az ördöglyukak és a többiek — természeti furcsaságok, vagy emberi eredetű, nagyszerű, de hiábavaló romok, épületek, várak. Az általuk kiváltott képzetek nemcsak magukat a köveket, nagyságukat, hanem készítésük hiábavalóságát is érzékeltetik. Ezért e képzetek ismert kifejezési formákhoz kapcsolódnak, amelyek csupán korszerű ismeretek segítségével értelmezik helyesen e különös tárgyak történetét. A hagyományos forma a múltat is tükrözi, a hiedelmet is tükrözi, de az új eredményt csupán a módosított forma tükrözi — mint példáink mutatták —, mert minden új változat többet jelent, mint megmaradása, létezése. A jáki monda a dombon heverő kövek ottlétét azzal indokolja, hogy az ördögnek nem volt ideje rádobni a készülőben levő templomra. Nem tudta elpusztítani, mert a templom előbb készült el, mint ahogyan az ördög a kővel — pusztító eszközével — a dombhoz ért. Az ördög hiábavaló munkát végzett a kő odahordásával, mert nem tudta megakadályozni a hasznos építő tevékenységet; „a jó legyőzi a rosszat". Ezt az elvont tartalmat — az emberi munka segítségével létrehozott építmények (várak, városok, kastélyok, templomok) az ember számára nyújtott védelmének hatékonyságát — fejezik ki az észt, finn és lengyel mondák. Ezekben az alkotásokat az ördögök (óriások) hatalmas kövekkel dobálják, hogy elpusztítsák — de hatástalanul, mert a kövek erejüket vesztve hullanak le félúton, el sem érnek a célhoz. A hatalmas kövek azon a helyen hevernek ma is, ahova hullottak egykor, mint az ördög sikertelen próbálkozásainak emlékei. 13 9 A gencsapáti öi dögkövekhez fűződő mondák ennek a nézőpontnak az emlékeit őrzik. 1' 1" A Kalevipoeg nevű, emberfeletti erővel rendelkező király, az észtek nemzeti eposzának hőse is ádáz harcokat vív az ördögökkel (pogány papokkal, maradi boszorkányokkal), mert népét szántani, várakat építeni, emberi módon élni tanítja. Az eposz alapeszméjét az emberi munka, a teremtő képesség nagyszerűségének dicséretét hagyományos epikai motívumok és formulák költői ötvöződése útján érzékelteti. Mondai alapja az a történeti tény. hogy a XII. század végén és a XIII. század elején az egyik észt nemzetségfő megtörte a pogány szokások szerint élő nemzetségfők hatalmát és egységes birodalom építésébe kezdett az elszigetelt falusi életre korlátozott gyűjtögető gazdálkodás helyett. Rövidesen 150 várat épített a mocsarakban bővelkedő területen. Ezeknek a kőváraknak a romjaihoz és elnevezéseihez fűződő mondákat foglalta egybe kerek költői alkotássá Kreutzwald Frigyes. 1'' 1 E mondák gondolati sok287.
