Dömötör Sándor: A jáki „ördögkövek” mondájának képzettörténetéhez (Savaria Múzeum Közleményei 39. Szombathely, 1966)

repelnek ilyenféle keletkezésekre utalt „megjegyzések". A 4. sz. változat szerint, amikor az ördög Rómába ment a kövekért, megtelt a papucsa homokkal. Rómában borította ki, azért van ott a sok domb.

11

3 A 13. sz. változat szerint Rómában lett tele az ördög bakancsa kaviccsal. Jákra érve borította ki, azért van olyan sok kavicsos terület Jókon.

11

4 A 12. sz. változatban hosszú útja során megtelt az ördög cipője homokkal. Egyiptomban pihent meg, ahol kiöntötte a cipőkből a homokot. Ebből lett ott az a sok homokhegy.

11

5 Ezekben a változatokban a „teremtő köpés"-t, mint divatjamúlt, érzékelhetetlen és társadalmi szempontból érthetetlen konkrétumot felváltja egy másik tapasztalati ismeret: a lábbelibe került homok, kő, kavics által okozott kellemetlen érzés. Balassa Iván feltevése szerint a monda éltetője a természetfeletti elem,

11

6 Németh Imre szerint azonban a hiedelemelem a mondák katonai organizátora.

11

7 A hiedelmet nem az emlékezet által megőrzött ismeret, hanem az észlelés által felkeltett illúzió támogatja, amely nem lényegében, hanem formai jegyekben hasonlít a valósághoz. Ezért költői és nem tudományos magyarázat az eredmény. A valóság mondai magyarázata mindig valamilyen látszat vagy hiedelem, és nem a valóság, vagy a természet tudományos lényege.

11

8 A horvát mondában az isten jókedvében az ördögöt is részelteti a föld teremtésének emlékére általa emelt kőemléknek az anyagából. Amikor Karintiában elkészítik az emlékművet, odahívja az ördögöt és így szól hozzá: — Csatolj föl magadra egy jó nagy zsákot és tégy bele magadnak követ. A maradék harmadrészt elviheted! . . . Az ördög sietve cipelte el a drága ajándékot, azonban útja során mind elhullatta zsákjából a köveket. Ezért olyan köves vidék Karintia, Horvátország és csaknem egész Szlavónia.

11

9 A teremtésmondákban szereplő „száj", az eredetmondákban szereplő „lábbeli" képzete helyére a „lyukas zsák" képzete került; a „teremtő köpés" képzete a néprajzi sajátosságoknak, az életmód uralkodó eszközeinek a képzeteivel vegyülve konkretizálódott a mondában. Isten egyenrangú társának, a „teremtő ördög"-nek a képzete viszont az „ostoba ördög" figurájává torzult, amelyet a felvilágosodás irodalma még jobban felnagyított.

12

0 Hugo Victor Falkenburgról írott legendájában is találunk bennünket közelről érintő motívumokat. Néhány példa: „Az ördög a karmai közé került lelkeket rongyszedő puttonyban szokta vinni, mert a kárhozott lelkeket azokról a trágyadombokról szedi fel, amelyeket az emberi nem odacsinál minden igazság mellé."

12

1 Az ördög az arra menő szenteknek azonban ozt hazudja, hogy homokot kell hordania puttonyában.

12

2 A történet hősét, Pecopint az ördög parancsára egy óriás hatalmas szikla ráejtésével próbálja megsemmisíteni. Pecopin azonban óvatosan félreáll, s így a szikla az ördög lábára esik: azóta sánta. Ezután Pecopin észrevétlenül felhasítja az ördög puttonyát; a lelkek mind elszöknek belőle, csak a rondaság marad utánuk, ami kifolyik és az ördög hátára nő rá a puttonnyal együtt. Azóta púpos az ördög,

123 akit a kakasszó űz el Pecopintól.

12

4 Az ördög rosszat teremtő képességéről emlékezik meg a kazánvidéki hegyi cseremiszek egyik mondája is.

12

5 Náluk Keremety a rossz kútfeje, aki kiköpi a szájában rejtegetett földet és ebből lesznek a hegyek. Némely helyen azonban maga az ördög lesz Isten köpéséből. A vogul mondában a világ kezdetén az Üristen nem a földre, hanem a vízre köpött. Ebből kis buborék képződött és megnőtt: ekkor Szataniel jött ki belőle. Az erza mordvinok egyik regéjében a jó Isten azon tűnődött, hogyan teremtse meg a világot és közben a tengerbe köpött. Köpéséből nagy hegy lett. Isten botjával ráütött, hogy eltüntesse, mire 284.