Dömötör Sándor: A jáki „ördögkövek” mondájának képzettörténetéhez (Savaria Múzeum Közleményei 39. Szombathely, 1966)

dalmi funkció korszerű betöltésére. így kerültek a József Attila szavai szerint — „porban és piszokban taposódó, templomtorony kupolájába vágyó" kövek méltó helyükre. Az oszlopok fennmaradásáról összegyűjtött hagyományokat és véleményeket Steindl Imre is feldolgozta a restaurálás alkalmával készített szakértői véleményében (1882)/''' Magvasan így foglalta össze- „A templomot védő középerősségű falon belül a templomtól északra és a főbejárat előtt két monolith gránit oszloptörzs hever. Némelyek szerint az egykor helyén állott pogány (római) templom maradványai. Mások azt hiszik, hogy az egyház építésekor Szombathelyről szállíttattak ide. Más verzió szerint Jachim és Booz (a bölcsesség és az erő jelképei) oszlopai lettek volna."

4

5 Steindl Imre összefoglalása megőrizte számunkra a 80-as évek történeti tudatának változatait, amelyek végeredményben az oszlopok római eredete mellett szívósan kitartanak. Steindl az ördögkövek mondáját nem említi, mert akkor még e mondák nem voltak. Érdekes azonban, hogy az elavult társadalmi tartalmat és a vallásos jelleget szorosan egybefonódva, nem a történelem ismeretén alapuló hagyomány, hanem az oszlopokhoz a restaurálás utáni időkben kapcsolódó hiedelemmonda őrizte meg. Ennek a látszólag teljesen új mondának, mint minden aktualizálódó hiedelemnek, az ember létezése szempontjából fontos tapasztalati ismereten vagy ismereteken nyugvó, statikus természeti magja van.

4

6 Németh Imre katonás pontosságú magyarázata szerint ezt a természeti bázisokon nyugvó, őstörténeti jellegű hiedelemrendszert a társadalom tudatában „bizonyos objektivitás jellemzi, mert hagyományos, történetileg felhalmozódó elemek, motívumok rendszere, amelyből a hiedelemmonda — sajátos módon — gazdálkodik. A valóságnak és a hiedelemrendszernek a mondákban megvalósuló kapcsolata addig eleven, amíg az emberek konkrét életviszonyai megőrzik azokat a körülményeket, amelyek a hiedelemrendszert életben tartják."

4

7 Esetünkben a római szónak pogány, ördög jelentésváltozásai mutatják, hogy a nép számára értelmetlen, ismeretlen fogalom a népi tudatban átalakul társadalmi visszhangot keltő hiedelemmé. Az elavult társadalmi tartalom lényege tehát a mindennapi élet apró tapasztalataiban gyökerező hiedelemrendszer, érzékeink tökéletlen voltát tükröző képzeletvilág, amelynek hasznos cselekvésre ösztönző gondolati csíráját tudatunk az ismeretek hiányosságainak pótlására használja fel.

4

8 Ortutay Gyula a magyar népmeséről szóló monográfiájában érdekes magyar néphagyományi jelenséget villant fel. Szerinte a középkori magyar helynevek egyik sajátos csoportja arról árulkodik, hogy a szóhagyományban a honfoglalás utáni időkben élnie kellett olyan helyi mondáknak és meseszerű elbeszéléseknek, amelyek az ördög teremtő cselekedeteiről szóltak. Ezekből a régi helynevekből a mesei tartalmakra következtetni nem lehet, azonban ma is közismert néhány olyan népmese, amely a névadás középkori vallásos ideológiájának jegyében fogant, s ezt a jelleget maga az ördög név is őrzi és tükrözi.

4'' Igen sok és sokféle monda és mese „csodás" cselekvései tükrözhetnek az ördöghöz kapcsolódó nevekkel konkrétan is összefüggő vándormotívumokat, de helyi jellegű történeti eseményeket is. Ilyen pl. a Gyilkos haramia nevű, vallásos legendákból ötvöződött szép mesetipus, amelynek ismert változatai alapján Andrejev megállapította, hogy leginkább Kelet-Európában népszerű, bár eredete a kövekben gazdag Bretagne őslakóihoz vezet.

5

0 Érdekes jelenség, hogy a jáki magyar mondák inkább a szláv változatokkal vannak közelebbi rokonságban. Mivel nem a szórványosan előforduló nyugati variánsokkal egyeznek, a 276.