Horváth Ernő: Emlékezés dr. Sághy Istvánra (Savaria Múzeum Közleményei 38. Szombathely, 1965)

ban. Az egyik címe: „A csillagok lakói", melyben a Naprendszer bolygóinak természeti adottságait vizsgálja, míg a másik „A jégárakról" szól, s a természet, szépségeit dicsőíti benne. Érettségi után a budapesti tudományegyetem jogi karára iratkozott, ahol 1887-ben szerezte meg az államtudományi doktori címet. Ezután rövid ideig mint fizetés nélküli gyakornok a vármegyénél dolgozott, majd átvette örökölt birtokainak kezelését. 1891 szeptemberében Náraiban házasságot kötött Eörssy Irénnel. Házasságukból négy gyermekük született, akik közül három ma is él. A természet iránti szeretetét és vonzalmát családi örökségként hozta magával. hiszen atyja, Sághy Mihály a múlt század egyik legnagyobb és legismertebb méhésze volt. Az exóták hasonlításában is tőle tanulhatta az első lépéseket. Vas megyében ekkor már több park és arborétum pompázott, melyek sokakban felébresztették a növények és különösen az exóták iránti szeretetet, s ösztönzői lettek újabb parkok és arborétumok létesítésének. Ilyen hatásokra kezdhette el Saághy István is arborétumának telepítését. Baráti köréhez is olyan személyiségek tartoztak, akik már jórészt parkokkal rendelkeztek, mint Ambrózy István. a malonyai és jeli arborétumok megteremtője, Erdődy Ferenc, a vépi park tulajdonosa, Baich Mihály, a Szelestei Arborétum megalapítója, továbbá Széky Péter Tiszaigarról és Kovács József Erdőtelekről, vagy olyan dendrológusok. mint Fehér Dániel és Roth Gyula, az Erdőmérnöki Főiskola és Magyar Gyula. a Kertészeti Főiskola professzorai. Mindezek a személyek nagy hatással voltak parképítési és dendrológiai munkásságára. Hozzájuk társult megyénk nagy botanikusa, Gáyer Gyula, aki buzdító szavaival és segítő tanácsaival nemcsak térbelileg, de barátilag is közel volt hozzá. Parkját 1891-ben kezdte telepíteni 7 kat. holdon, a fősúlyt már ekkor is a fenyőfélék összegyűjtésére helyezve. Ebben is nyilván atyja hatása érvényesült, aki jáplán-majori birtokán mái 1855 körül nálunk ritka fenyőféleségek ültetésével és telepítésével kísérletezik eredményesen. A park területét fokozatosan 1? kat. holdra növeli, s fajait oly mértékben szaporítja, hogy 1920-ban már 244 fenyő-féle és 310 lombosfa és cserje élt kertjében. Járta hazánk és a külföldi országok parkjait, arborétumait, botanikuskertjeit. így megismerhette a kertművészet legszebb remekeit, és egyre szélesedő tudományos kapcsolatokat építhetett ki. Közben városáról, Szombathelyről sem feledkezett meg. Tevékeny részt vett a város parkosításának és utcafásításának tervezésében és kivitelezésében. Drezdai tapasztalatai alapján 1928-ban javasolta, hogy városunk utcáit utcánként más-más külföldi fafajokkal díszítsék. A javaslatból szorgos munkája eredményeként valóság lett. így neki köszönhető, hogy Szombathely a két világháború között- az ország legszebben fásított városává vált, s még ma is Szombathely utcáin olyan növényekkel találkozhatunk, melyek országosan is ritkaságnak számítanak. Hogy csak néhányat említsünk, pl. a külső Jáki úton kaukázusi szilfa (Zelkova serrata), az Arany János utcában sárgafa (Cladrastis lutea), a Wesselényi utcában egy amerikai galagonya (Crataegus carrierei), a Savaria úton amerikai ostorfa (Celtis occidentalis), másutt páfrányfenyő (Ginkgo biloba) virít, és még hosszan sorolhatnánk azokat a növényeket, melyek egységes utcai fasorokat alkotnak. Gondolt a fásítások védelmére is: egyik cikkében az utcai sorfák mértéktelen nyesését tette szóvá. A város is elismerte munkáját, melyet abban juttatott kifejezésre, hogy az arborétum mellett elvezető utca egy ideig az ő nevét viselte. Dendrológiai ismereteit állandóan fejlesztette, s munkáját nem tekintette öncélúnak. Legfőbb igyekezete az volt, hogy a fák szeretetét a legszélesebb körökben terjessze. Ezért előadásokat tartott, szakcikkeket írt. s kertjét is elő•415