Steinhübel Gejza: Ambrózy-Migazzi István szerepe a kertépítésben (Savaria Múzeum Közleményei 31. Szombathely, 1964)

GEJZA STEINHUBEL: AMBRÓZY ISTVÁN SZEREPE A KERTÉPÍTÉSBEN* Harminc évvel ezelőtt, 1933. augusztus 31-én elhunyt dr. Ambrózy-Migazzi István, a malonyai arborétum és a jeli botanikai kert alapítója és alkotója. Természetes, hogy amikor a Jeli-Barátok a mai összejövetelükön e nagy kertészről hódolattal megemlékeznek, a Csehszlovák Tudományos Akadémia Malonyai Arborétumának jelenlegi dolgozói legalább is lélekben csatlakoznak, s e kegyeletteljes alkalomból leghőbb üdvözletüket küldik, ahogyan ez a „Zöld céh" tagjai között való, kiket a természet iránti közös szeretetük oly szorosan összekapcsol. Előttem van Ambrózy sírjának a fényképe, melyet dr. Páris János, a Magyar Tudományos Akadémia IV. osztályának tudományos titkára jóvoltából kaptam meg annak idején. A síremléken szabadon választott címert látok, mely stilizált Ilex-leveleket s bogyókat ábrázol; pontos másolata annak, mely a malonyai'kastély kapuját ékesíti. Itt nyugszik tehát a műkedvelő dendrológus, a kertész és tudós, aki a múlt század végén és századunk elején oly hatalmas lendülettel új utakat tört a kertépítés terén, egy ember, akinek vívmányait az egész társadalom életterének szépítésére felhasználjuk, gyümölcsöztetjük, kinek a neve örökké összeforrt az örökzöld lomblevelű faféleségeknek a behozatalával, éghajlati körzetünkben való meghonosításával és tenyésztésével. Az elmondottak alapján kedves kötelességünknek tartjuk, hogy ezen alkalomból rámutassunk Ambrózy István szerepére a kertépítésben akkor is, ha nem számolhatunk azzal, hogy olyat mondhatnánk róla, ami magyar szaktársainknak, kik Ambrózy István szerepét és érdemeit nagyon jól ismerik, még újdonság lehetne. Amit Ambrózy a XIX. század végén az egykori Osztrák—Magyar Monarchia kertészetének adott, azt a következő három pontban foglalhatjuk össze: 1. új gondolatot, 2. új eszközöket és 3. új módszereket. A gondolat újszerűsége igazában csak akkor tűnik ki, ha beleéljük magunkat abba, hogy milyen fokon állott a biológia 70 évvel ezelőtt. Amikor a malonyai arborétum alapításának az esztendejét, 1892-t írták, Ambrózy — természetesen — még nem ismerhette Lidforss, Guttenberg, Preising, Pittius és egyéb növényfiziológus felfedezéseit, melyek bizonyítékot szolgáltattak az örökzöld lomblevelűek magasfokú plaszticitásáról, alkalmazkodási képességéről. Ugyanígy nem tudhatott még semmit azokról a sikerekről, melyeket I. V. Micsurin ért el néhány évtizeddel később gyümölcsfafélék honosítása terén. Ezzel szemben el nem képzelhető, hogy mint olyan ember, aki mohón fogadott be a biológia terén megjelenő minden újdonságot, ne hallott volna az öröklődéssel kap• A szerző a „JELI-BARÁTOK" számára írta, Ambrózy István elhalálozásának 30. évfordulója alkalmából, 1963 tavaszán. CSAV Arborétum Mlynány SAV (Malonya). 233