Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

őt imádja jámborul, áhítattal ráborul. Engedékeny Alcumena, Juppiter meg lángoló. Hagyjuk őket most magukra, mert belesni nem való. Nem való. Nem való. (Kar énekelve és leskelődve elvonul) II. RÉSZ 1. JELENET KAR (újra felvonul) Ifjú tánccal, ősi násszal, ünnepelni víg napot, régi-régi égi tréfa, szálld meg ezt a színpadot! (Énekesek, mint az első felvonásban átvonulnak a színpadon, és elfoglalják helyüket. A táncosok a színpadon maradnak) 2. JELENET MERCURIUS (futva jön, szétrebbenti a táncosokat, ezek kiszaladnak a színpadról) El innen, el, mindenki el, utamból térjetek ki mind, ember ne légyen most merész utamba állni énnekem. Apám hív, én őt követem, az ő parancsát megteszem. Mint apja szavára a jó fiú, úgy hajlok az ő szavára én. Szerelmét szolgálom, segítem, intem rá, örülök neki. Ami az apámnak gyönyör, az nékem még nagyobb gyönyör. Aranyesőként míg Danaénál járt az apám, segítettem, mindig a kedvire tettem. Én őriztem a titkos zárat. Hát most sem lehetek fáradt. Én segítettem őt önként s igazán, mer' az apám, mer' az apám. S amikor Lédát hattyú-alakban hévvel ölelte a nádban, hogy ki se lássa, vigyáztam. Én tartottam a gyertyánfákat. Hát most sem lehetek fáradt. Én segítem őt, aki lent és fent szent úr. Hát ki segítse, ha nem én, Merkur, Merkur! (Twist.) Szeret? Bölcsen és jól teszi, ha lelke vágya szerint halad. Minden ember csak ezt tegye, ha senkinek nem árt vele. Amphitruót kívánja most az én apám kijátszani; hogy rászedessék, megteszem, nézők, a szemetek előtt. Fejem koszorúval ékitem, magam most részegnek teszem.