Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

S a tetőre mászom föl, mivel onnan legjobban űzöm el, a magasból, mikor erre jön; s bor nélkül részeggé teszem. Aztán bűnhődik majd ezért saját szolgája, Sosia. Mert azt hiszi majd, ő tette azt, amit én: dehát mit bánom ezt? Apám kedvét kell, hogy tegyem; követnem kell szeszélyeit. De itt jön ím Amphitruo. A nagy átejtés következik, ha hajlandók vagytok figyelni kedvesen. Megyek be hát, fejem szépen földíszitem. S most föl a tetőre, hadd hárítsam innen el! (Bemegy a házba) 3. JELENET AMPHITRUO (balról jön) Naucrates, kit hívni akartam, nem volt a hajón; senkisem látta sem otthon, sem a városban, senkire, ki látta, nem lelek; pedig már mindenütt jártam, tornacsarnokban, illatszeres boltban, hentesnél, gyakorlótéren, a gyűléstéren is, orvosoknál, borbélyoknál, minden templom rejtekén, ellankadtam, úgy kerestem, és sehol sincs Naucrates. Most az otthonomba térek s nőmet újra faggatom, ki volt az, ki miatt testét bujasággal rakta meg. Mert inkább meghalnék, semhogy ne tisztázzam még e nap ezt a kérdést. De a kapu zárva van. No, nagyszerű! Most is az történik, ami már megtörtént. Zörgetek. Nyissátok ki! Hej, ki van itt! Nyitja-e valaki a kaput? 4. JELENET Mercurius, Amphitruo MERCURIUS (a tetőről) Ki van ott kint? AMPHITRUO Én. MERCURIUS Milyen én? AMPHITRUO Én, ha mondom. MERCURIUS Juppiter s minden isten verjen meg, mert kapunkat így szétvered. AMPHITRUO Hogyan? MERCURIUS Ügy, hogy boldogtalan éld végig az életed. AMPHITRUO Sosia! MERCURIUS Ügy van, Sosia vagyok; tán elfeledtem, azt hiszed? Mi kell? AMPHITRUO Gazember, azt mered te tőlem kérdeni, hogy mi kell? MERCURIUS Azt hát: majdnem összetörted a kapunkat, te kuka. Vagy azt hitted, a köztéren ingyen kaptuk a kaput? Hát mit bámulsz rám, te bamba? Mit akarsz itt és ki vagy? AMPHITRUO Bitang, azt kérded, ki vagyok, te szílfapálca-temető? Ezért még ma összeverlek, hátad égni fog, cudar. MERCURIUS Ügy látom, tékozló voltál ifjúságod hajnalán. 127