Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

AMPHITRUO Vélem háltál? Volt-e ennél szemtelenség vakmerőbb? Hátha már nincsen szemérmed, kérjél kölcsön legalább. ALCUMENA Az a vétek, mit te rámkensz, a nemünkhöz nem való. Szemérmetlenségen engem, hiába akarod, rajta nem érsz. AMPHITRUO Az istenekre! Hát legalább ismersz te engem, Sosia? SOSIA No, úgy-ahogy. AMPHITRUO Nem a perzsa révben vacsoráltam tegnap én? ALCUMENA Nekem is vannak tanúim, hogy amint mondtam, úgy esett. SOSIA Nem -tudom, mit mondjak erről, ha csak itthon nincsen egy másik Amphitruo, aki míg te távol vagy magad, itt a te dolgodat végzi, s mindenben helyettesít. Mert eléggé csodálkoztam azon a pót-Sosián, de e másik Amphitruo még nagyobb ámulatba ejt. AMPHITRUO Vajon miféle varázsló szedte rá az asszonyom? ALCUMENA A legmagasabb Juppiterre esküszöm s Junóra is, az anyára, akit félnem illik s tisztelnem nagyon, hogy halandó a testével nem illette testemet kívüled, s vétekbe nem vitt. AMPHITRUO Vajha volna így való! ALCUMENA Igazat mondok, csak hiába, mert te azt el nem hiszed. AMPHITRUO Nő vagy, esküszöl merészen. ALCUMENA Illik, aki bűntelen, merésznek lennie, s bátran, büszkén védnie önmagát. AMPHITRUO Te bátor vagy! ALCUMENA Mint ki tiszta. AMPHITRUO Csak szóban vagy tiszta, te! ALCUMENA Nem csak az volt hozományom, amit annak mondanak, hanem erény és szemérem s csillapult vágy, úgy hiszem, istenek félelme, szülők szerelme, összhang a rokonok között, engedelmesség tehozzád s bőkezűség a jók iránt. SOSIA Polluxra, ha igazat mond, a tökéletesség maga. AMPHITRUO Ügy elbűvöl, hogy bizony már azt sem tudom, ki vagyok. SOSIA Amphitruo vagy, ez igaz; csak vigyázz, el ne veszítsd magad, mert az emberek átváltoznak, amióta itt vagyunk. AMPHITRUO Asszony ezt a dolgot immár vizsgálatlan nem hagyom. 121