Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

ALCUMENA Csak kedvemre tész. AMPHITRUO Hát mit mondsz? Kérlek, erre válaszolj: ha most idehozom hozzád, rokonodat, Naucratest a hajóról, ki velem volt, s meghazudtol tégedet, s amit mondtál, azt tagadja, akkor majd mit érdemelsz? Lesz kifogásod ellene, ha eltaszítlak mindezért? ALCUMENA Ha vétkeztem, akkor nem lesz. AMPHITRUO Rendben van. Hát, Sosia, vezessed be kíséretünk. Én meg Naucratest hozom. (Elmegy) SOSIA (Alcumenához) Kívülünk most nincs itt senki, mondd meg most már komolyan van egy énhozzám hasonló Sosia a házba bent? ALCUMENA Takarodsz előlem, uradhoz méltó szolga? SOSIA Ha parancsolod. (El) ALCUMENA Érthetetlen, hogy a férjem ilyen gondolatra jött és ilyen nagy vétket fog rám, ilyen rosszat, álnokul. Akárhogy van, Naucratestól, rokonomtól megtudom. (Bemegy a házba) 6. JELENET Juppiter JUPPITER Amphitruo vagyok s a szolgám Sosia, s Mereurius lesz tüstént majd, ha úgy helyes; Most egyenesen kedvetekért érkezem, hogy ne maradjon csonkán e komédia, S hogy Alcumenát, kit férje ártatlanul vádol vétekkel, megsegítsem én magam. Tettetni fogom, mint elkezdtem, magamat Amphitruónak, s ezt a házat a legnagyobb zavarba hozom még e mái szent napon. Aztán majd mindent tiszta fényre derítek, és Alcumenát, amikor kell, megsegítem, és megteszem, hogy férjétől lett magzatát s a tőlem valót egyszerre szülje, kíntalan. (Félrehúzódik) 7. JELENET Alcumena, Juppiter ALCUMENA (kilép a házból, Thessalával) A házban nem maradhatok. Gyalázatot, vétket fog rám a férjem, szörnyű, szörnyű bűnt! Azt, ami történt, letagadja, s kiabál; azzal vádol, mi sosem volt s mit nem tettem én, s azt véli még, hogy ezt eltűröm csendesen. De biz nem tűröm, hogy hazugul gyalázatot fogjanak énrám, hanem most vagy elhagyom, vagy elégtételt ad nekem s megesküszik, hogy visszavonja mind, amivel rágalmazott.