Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

SOSIA Hát mért nem parancsolod, hogy megtisztítsák ezt az asszonyt? AMPHITRUO Polluxra, szükség lesz reá: mert kísértet járhat benne. ALCUMENA (fölmutatja a serleget, melyet Thessala kihozott neki) Szóra szükség már minek? Itt van a serleged. AMPHITRUO Hadd lássam. ALCUMENA Nézz hát rá te, aki azt, mi megtörtént, letagadod, s kit meggyőzök nyilvánosan, Ez az a kehely, amit kaptál? AMPHITRUO Magasságos Juppiter! Mit látok itt? Ez az bizony! Elpusztultam, Sosia. SOSIA Ez az asszony vagy főboszorkány minden boszorkány között, vagy a ládában van a serleg. AMPHITRUO Bontsd föl a pecsétet, rajta hát. SOSIA Mért bontsam föl? Rajta van jól. Nagyszerűen áll az ügy: te egy Amphitruót szültél, én egy másik Sosiát. S most ha e serleg serleget szült, megikresültünk, no, kész. AMPHITRUO Fölnyitom hát s megtekintem. SOSIA Nézd meg a pecsétet nagyon, nehogy később vétket fogj rám. AMPHITRUO Nyissad csak föl szaporán. Mert eszünktől kíván minket megrabolni már e nő. ALCUMENA Honnan van hát, ha nem tőled, nálam az ajándék-kehely? AMPHITRUO Ezt szeretném felkutatni. SOSIA (felbontja a láda pecsétjét) Juppiter, haj, Juppiter! AMPHITRUO Mi a bajod? SOSIA A ládában fia kehely sincs. AMPHITRUO Mit beszélsz? SOSIA Csak a valót. AMPHITRUO Keresztre vonlak, hogyha elő nem kerül. ALCUMENA (a Thessala kezében lévő kehelyre mutat) Hiszen itt van. AMPHITRUO Hát ki adta néked? ALCUMENA Aki kérdezi. SOSIA (Amphitruohoz) Rászedsz engem, semmi kétség, hogy hajónkról titkosan ideszaladtál egy más úton, kivetted a kelyhedet, nékiadtad, s titkon újra lenyomtad pecsétedet. AMPHITRUO Jaj nekem, bolondságában már te is segíted őt? (Alcumenához) Azt mondod, idejöttem tegnap? 119