Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

AMPHITRUO Az ég megver és én e mái napon még ugyancsak. SOSIA Lehet, mert a szolgád vagyok, tedd. AMPHITRUO Merészelsz kigúnyolni engem, te hitvány? Olyat mersz beszélni, amit senki eddig sosem láthatott, hogy egy ember van itt és amott, egy időben? Ilyen nincs, nem is lesz. SOSIA Amint mondom, úgy van. AMPHITRUO Tegyen Juppiter már a sírba! SOSIA Miért is neheztelsz, uram, rám? AMPHITRUO Te kérded, gazember, bolonddá tevőm, te? SOSIA Jogos volna szitkod, ha mindezt hazudnám. Dehát nem hazugság: miként mondom, úgy volt. (Feláll) AMPHITRUO Ez az ember, amint látom, részeg. SOSIA Bár az volnék! AMPHITRUO Ami megesett, azt óhajtod. SOSIA Én-e? AMPHITRUO Te bizony. Hol ittál? SOSIA Sehol, úgy bizony. AMPHITRUO, Miféle ember ez! SOSIA Megmondtam tízszer is, de mondom is: otthon vagyok; hallod? (Közel megy hozzá, kézzel-lábbal magyarázza) S nálad is vagyok, Sosia, én. Ugye, világos szavam és ékes? Nem így van, gazdám, nepi jól beszéltem? AMPHITRUO Jaj! Pusztulj előlem. SOSIA Mi bajod vélem? AMPHITRUO Dögvész lepett meg. SOSIA Hát ezt miért mondod? Hisz egészen jól érzem magam, Amphitruo. AMPHITRUO Node, megteszem én, hogy még ma, miként érdemled, légy rosszul egészen, légy nyomorult, ha én épségben hazatérek. Jer, kövesd urad, kit őrült szóddal bolonddá teszel, te, aki, mert azt meg nem tetted, mit ő rendelt el neked, most még gúnyt űzöl belőle. 112