Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

MERCURIUS Vesztére, valaki szagát érzem. SOSIA (félre) Ejha, hát szaglók talán? MERCURIUS Nem lehet már messze innen, bár eléggé messze volt. SOSIA (félre) Ez az ember tán varázsló. MERCURIUS Vágyakoznak ökleim. SOSIA (félre) Hogyha rám vágynának, kérlek, puhítsd meg előbb a falon. MERCURIUS Hang röpült fülemhez. SOSIA (félre) Ó, jaj, mily szerencsétlen vagyok. Hogy nem szaggattam ki szárnyát! Mért is van szárnyas szavam»! MERCURIUS Ez az ember a bajt magának tőlem szekérrel viszi. SOSIA (félre) Semmiféle szekerem nincs. MERCURIUS Jól megrakják ökleim. SOSIA (félre) Fáradt vagyok a tengertől, gyomrom most is émelyeg. Üresen alig bírok járni; s hogy megrakva, azt ne hidd. MERCURIUS Nem tudom, ki szól itt. SOSIA (félre) Jól van, nem lát, mert hát azt hiszi, hogy Nemtudomki szól; pedig hát nevem így szól: Sosia. MERCURIUS Innen jobbról üti meg a hang, úgy látszik, fülemet. SOSIA (félre) • Félek, hogy majd engem üt meg, mely megütötte, hangomért. (Indul a házba) MERCURIUS Nagyszerű, már jön felém. SOSIA (megtorpan, félre) Jaj, megbénít a félelem. Meg se tudnám mondani már, hogy hol vagyok, ha kérdenék; megmozdulni sem tudok, ó, jaj, úgy lenyűgöz a rettegés. MERCURIUS Hová mégy te, ki Vulcanust szaruba zárva hordozod? SOSIA Mért kérded te, ki az ember csontjait kicsapdosod? MERCURIUS Szolga vagy, vagy szabad ember? SOSIA Mihez épp kedvem szottyan, az, MERCURIUS Valóban? SOSIA A legvalóbban. MERCURIUS Bot való neked. SOSIA Hazudsz. MERCURIUS Honnan jöttél és kié vagy, s mért jöttél ide, tudhatom? 104