Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

AMPHITRUO Ugyan ki küldött, nyavalyás? SOSIA Aki kérdi. ^ AMPHITRUO Mikor? SOSIA Csak imént, nemrég, hogy a nőddel megbékéltél odabent. AMPHITRUO Bacchus zavarta így meg az elméd. Vesszek el, Blepharo, ha voltam bent ma a házban, vagy ezt elküldtem. (Sosiához) Hát hol hagytál el? SOSIA Otthonodban, hitvesednél. Tőled én a révbe tértem, s mint meghagytad, hívtam őt, nevedben, hozzád. Téged azóta nem láttalak. AMPHITRUO Jaj, te gaz! összeverlek, nem menekszel meg! SOSIA Blepharo! BLEPHAROi Ereszd el őt kedvemért, s hallgass meg. AMPHITRUO Tessék; szólj hát. BLEPHARO Szólt ő már imént nékem csodálatos dolgokról: valamely varázsló lehet, aki megbűvölte házad és egész háznépedet. Járj utána, s addig ezt a nyomorultat meg ne nyúzd. AMPHITRUO Igaz: menjünk. Asszonyomról, azt kívánom, te itélj. (A kapu felé indulnak, dörgés) 6. JELENET Juppiter, Sosia, Blepharo, Amphitruo JUPPITER fa házból) Ki ver a ház előtt ilyen ricsajt? Rögtön föláldozom a teleboiai szellemeknek. Látom, már nem sikerül ma semmi nékem. (Kijön) Megyek, mit tudnak, kérdeni. SOSIA Blepharo, a házból jön az úr; a varázsló ez. (Amphitruora mutat) BLEPHARO Juppiter! Mit nem látok?! Nem ez Amphitruo, hanem az. De nem lehet az, hogy egyszer ez, hacsak nem vált kettővé egy helyett! JUPPITER Sosia! Itt vagy végre? Éhezem már. SOSIA (Amphitruora mutat) A varázsló — mondtam! — ez. AMPHITRUO Nézzetek rám, Théba népe: ő az, aki asszonyom meggyalázta, ki házamat paráznasággal rakta meg. SOSIA (Juppiterhez) Te éhezel, de én veréssel torkig lakva érkezem. AMPHITRUO Folytatod, pimasz?