Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

V MERCURIUS Sőt: test a testen, gondolom. AMPHITRUO Sosia. MERCURIUS No, mit Sosiázol? AMPHITRUO Nem ismersz meg, te ripők? MERCURIUS Ismerlek, mint terhet, nyűgöt, aki bajt keres. AMPHITRUO No és nem vagyok tehát a gazdád, Amphitruo? MERCURIUS Bacchus, és nem Amphitruo; hát hányszor mondjam? Kezdjem újra? Jól fülelj: Amphitruo, az én gazdám, Alcumenát éldeli. Ha nem hagysz békén, idehívom, csakhogy aztán jaj neked. AMPHITRUO Hívd ki! Hősi tetteimnek díja az, hogy odavan ^ hazám, házam, nőm, családom, s elveszítem enmagam? MERCURIUS Hívom is! De jobb, ha közben nem ácsorogsz odalent. Mert ha nem hagysz békén minket, föláldozlak, annyi szent. (El) Zene AMPHITRUO 0, jaj nekem! Mikor fogom megtudni végre, hogy mi történt velem? Nem szeretek én úgy szeretni, hogy ne legyek jelen! Jobb szeretek én érte főni, semmint utólag érdeklődni; jobb szeretek én érte sülni, semmint utólag értesülni. Szerelem, szerelem csak úgy jó, úgy jó, úgy jó, hogyha ég. Nincsen is, nincsen is, nincs szükségem segéderőkre még. Bősz bosszúvágy tör fel szivemből, de mi értelme van, Amphitruot, ha leterítem, ha átdöföm — magam? Jobb szeretek én érte főni, semmint utólag érdeklődni; jobb szeretek én érte sülni, semmint utólag értesülni. Szerelem, szerélem, csak úgy jó, úgy jó, úgy jó, hogyha ég. És nincs szükségem énnekem segéderőkre még. (Elmegy) 9 VASI SZEMLE 129 \