Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)
AMPHITRUO Előbb? És az az „előbb" mikor 1 volt? ALCUMENA Próbára téssz! Most, előbb. AMPHITRUO Kérlek szépen, hogy mondhatod, hogy most történt és előbb? ALCUMENA Hát mit képzelsz? Hogy te tréfálsz s én a tréfát visszaadom? Azt mondod, hogy most érkeztél, bárha most mentél csak el. AMPHITRUO Ez az asszony őrült. SOSIA Kérlek, várakozz csak egy kicsit, míg az álmából fölébred. AMPHITRUO De hisz ébren álmodik! ALCUMENA Castoromra, ébren vagyok, s ébren vallom, ami volt; Hajnal előtt láttalak már mindkettőtöket. AMPHITRUO De hol? ALCUMENA Itt a házadban, hol lakol. AMPHITRUO Nem, sohasem. SOSIA Csak csönd uram! Hátha alva hozott ide a révből kettőnket hajónk? AMPHITRUO Hát már te is véle tartasz? SOSIA Hát te vájjon mit kivánsz? Nem tudod, hogy a dühöngő bacchánsnőt, ha szembeszállsz véle, csak jobban dühíted, csak még inkább ostoroz? Ha engedsz neki, egy ütés — és szabadulsz. AMPHITRUO De biztosan meg kell, hogy korholjam őt, ki nem kivánt köszönteni, mikor megjöttem. SOSIA Ne nyúlj a darázsfészekbe. AMPHITRUO (Sosiához) Csönd legyen. (Alcumenához) Alcumena, egyet kérdek tőled. ALCUMENA Kérdd csak, amit kivánsz. AMPHITRUO Vajon balgaság borult rád vagy a gőgöd gomolyog? ALCUMENA Hogy jutott eszedbe, férjem, tőlem ilyet kérdeni? AMPHITRUO Mert azelőtt, ha megjöttem, üdvözöltél mindig is, és úgy szólítottál meg, mint tisztes nő a hitvesét. Most úgy látom, elfeledted ezt a szép szokásodat. ALCUMENA Castorra, bizony hogy tegnap, mikor jöttél, íziben köszöntöttelek, s kérdeztem hogylétedet szüntelen, én uram, s kezed is fogtam s megcsókoltalak, tudod. SOSIA Tegnap üdvözölted őt?
