Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

Vártam remegőn, boldogan, Megjött örömöm, deli uram. Megjött, megölelt, átkarolt: be jó is volt. Ó jaj, be hamar vége lett, Várja serege, tovasiet. Sorsom szomorú: csepp öröm, sok hulló könny. Mégis, ha ilyen büszke hős, Várom, szeretem, szivem erős. Csókját tudom én, adja még. Sosem elég! (Utózenére kitáncol a színpadról, kisvártatva visszajön) AMPHITRUO (elgondolkozva a színpad mélye felől előre sétál, nem veszi észre Alcumenát) Azt hiszem, hogy hitvesem már vágyva várja jöttömet, mert szeret engem, s én viszont őt; kivált hogy ily diadalt ülök, legyőztem a győzhetetlennek kikiáltott ellenséget: az első rohamra győztünk, s én voltam a fővezér. Vélve vélem: víg örömmel, vágyakozva vár haza. SOSIA (a rév felől érkezik ládikával. Köszönti Amphitruót) ALCUMENA (meglátja Amphitruót) Itt az én uram. Mért jött vissza, nem tudom; azt mondta, el kell sietnie. Vagy talán próbára tesz, azt akarja, tán kitudni, örülök-e, mert távozott? De bizony nem ellenemre érkezett megint haza. AMPHITRUO (észreveszi Alcumenát) Amphitruo köszönti vígan vágyva vágyott hitvesét, kit az egész nagy Thébában legkiválóbbnak itél, s kinek erényét Thébában a nép fennen hirdeti. Jó egészségben vagy? Vártál? SOSIA (félre) Senkit sem láttam, akit ennyire vártak, hisz még úgy sem köszöntik, mint az ebet. AMPHITRUO S hogy áldott állapotban ily szép teltnek lellek, örülök. ALCUMENA Mért kivánsz, Castorra kérlek, kinevettetni engem itt; úgy köszöntesz s szólitasz meg, mintha nem láttál volna rég, minthogyha a háborúból most kerülnél csak haza? Mért szólsz hozzám úgy, mint aki most lát hosszú idő után? AMPHITRUO Hisz valóban csak ma látlak, még seholse láttalak. ALCUMENA Mért tagadod? AMPHITRUO Mert szokásom igazat szólni. ALCUMENA Hát aki szokásáról leszokik, rosszat tesz. Vagy tán próbára téssz, milyen a szívem? De miért is jöttél vissza hirtelen? Madárjóslat tartott vissza, vagy az úton vihar ért, hogy nem mentél a sereghez, mint előbb mondtad nekem? 115