Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

MERCURIUS Mondd, amit kivánsz: nem bántlak. SOSIA Esküszöl rá? MERCURIUS Esküszöm. SOSIA És ha megcsalsz? MERCURIUS Gyűlölje akkor Mercurius Sosiát. SOSIA Figyelj hát rám: most szabadon mondhatom, ami óhajom: Amphitruónak szolgája, Sosia vagyok. MERCURIUS Már megint? SOSIA Szent a béke. szent a szövetség, igazat mondok. MERCURIUS Kapsz megint. SOSIA Tégy, ahogy tetszik, hisz úgyis erősebbek ökleid. Csakhogy bármit téssz is, ezt már többé el nem hallgatom. MERCURIUS Tőlem ma élve el nem orzod, hogy én vagyok Sosia. SOSIA De te nem fogsz kicserélni, hogy ne legyek én magam; mert kívülem senki nincsen nálunk másik Sosia, ki Amphitruóval együtt innen a háborúba ment. MERCURIUS Nincs a fickó ép eszénél. SOSIA Rámfogod a magad baját. Mit

7 Nem én vagyok Amphitruo úr szolgája, Sosia? Hát talán a perzsa-révből nem a mi gályánk érkezett velem ma éjjel? És tán engem nem gazdám küldött ide? Nem a házunk előtt állok? Nem tart lámpást a kezem? Nem beszélek? Nem vagyok ébren? Nem vert ez meg engemet? De bizony meg, Herkulesre! Képem még most is sajog. Mit kételkedem tovább még? Házunkba mért nem megyek? MERCURIUS Házatokba? SOSIA Abba hát. MERCURIUS Mit most mondtál, minden szavad hazugság: mert Amphitruónak Sosiája én vagyok. Ma éjjel a perzsa-révből a mi gályánk érkezett, mi vettük be ostromunkkal Pterela király városát, mi vertük le Teleboia légióit, és maga Amphitruo ölte meg a harcban Pterela királyt. SOSIA Már magamnak nem hiszek, mert hallom: színigazat beszél; mindenre, ami megtörtént, jól emlékszik, pontosan. No, de mondd csak: Amphitruo Teleboában mit kapott? MERCURIUS Azt az arany kelyhet, melyből Pterela király iddogált. SOSIA (félre) Megmondta, (hangosan) No, és hol van most az a kehely? 107