Plautus - Devecseri Gábor (ford.): Amphitruo (Savaria Múzeum Közleményei 25. Szombathely, 1963)

MERCURIUS Amphitruo pecsétjével zárt ládában. SOSIA És a pecséten, mondd, mi van? MERCURIUS Négyes fogaton, fölkelő Nap. Meg akarsz fogni, szemtelen? SOSIA (félre) Legyőzött az érveivel: más nevet kereshetek. Nem tudom, hogy honnan leste ezt ki. De most majd megfogom. Mert amit én magam tettem, senki más nem volt jelen, a sátorban, azt bizony ma meg nem mondja énnekem. \ (Hangosan) Há| ha Sosia vagy, beszéld el: míg leginkább dúlt a harc, te mit tettél a sátorban? Vesztettem, ha ezt tudod. MERCURIUS Egy hordóból a kancsómba bort töltöttem. SOSIA (félre) Nyomra lelt. MERCURIUS És megittam, úgy, amint az anyatőről született. SOSIA Ez biz úgy volt, fölhörpöltem ott egy kancsó tiszta bort. Csoda hogy tudja, hacsak ott nem kuksolt a kancsóban maga. MERCURIUS Nohát? Elhiszed nekem már, hogy nem te vagy Sosia? SOSIA Juppiterre esküszöm, hogy nem füllentek, én vagyok. MERCURIUS Én meg Mercuriusra, hogy Juppiter nem hisz neked: Eskü nélkül nekem hisz inkább, tudom, mint neked esküre. SOSIA Ki vagyok hát, ha nem Sosia? Ezt áruld el legalább. MERCURIUS Mikor már én nem kívánok az lenni, légy te Sosia. De most én vagyok, s megverlek, ha nem kotródsz, nyamvadék. SOSIA (félre) Valóban, ha megtekintem, s látom saját alakom, amilyen én vagyok — láttam gyakran a tükörben — hát olyan. Ugyanolyan a kalapja, köntöse és a képe is. Lábszár, láb, haj, termet és szem, orra is, meg ajka is, orca, áll, szakáll, nyak, minden. Szóra szükség már minek? Ha a hátán ott a sebhely, már hasonlóbb nem lehet. De ha meggondolom, mégiscsak aki voltam, az vagyok. Gazdám s házunk ismerem jól; eszmélek és érzek is. Nem hallgatok rá, akármit mond; kapunkon zörgetek. MERCURIUS Hova tartasz? SOSIA Haza. MERCURIUS; Ha most Juppiter szekerére szállsz, s úgy menekülsz, még akkor sem kerülöd el balsorsodat. SOSIA Meg se mondhatom úrnőmnek, mit gazdám izent neki?