Horváth Ernő: Felső-pliocén növénymaradványok Sótonyból (Savaria Múzeum Közleményei 13. Szombathely, 1961)

az alapja felé fokozatosan elkeskenyedik. Nyele 2 mm-en követhető. A másik levél kisebb. Hossza 29 mm (teljes hossza kb. 35 mm lehetett). Alapja hiányzik. Legnagyobb szélessége 6 mm. 3. ábra. Salix rosmarinifolia L. lenyomata (2x) Salix rosmarinifolia L. (3. ábra; II. t. 1—2 kép.) Egyetlen piciny levél, mely ellennyomatával együtt teljes maradványt ad. Hossza 14 mm; szélessége 2,2 mm. Alakja hosszúkás-lándzsás. Oldalerei az aránylag vastag főérről 50—70°-os szög alatt indulnak. Néhol enyhe ívben előrehajolnak, míg másutt egyenes lefutásúak, s csak a levél közvetlen széle előtt fordulnak előre. Salix spp. (I. t. 5. kép; II. t. 7. kép.) 1. A lelőhelyről eddig egyetlen töredékes példánya került elő. Töredékes volta ellenére is méreteivel kiütközik a többi maradvány közül. Alakjából ítélve hossza elérhette a 10 cm-t, szélessége pedig a 35 mm-t. Az egész maradványon szinte uralkodik a főér, melynek átmérője az alap tájékán még a két mm-t is meghaladja. Ebből uralkodóan 80°-os szög alatt indulnak az oldalerek, egymástól 4—7 mm távolságra. Nagy ívben meghajolva követik a levél szélét. Köztük egy-egy, valamivel gyengébb oldalér is ered, mely nem írja le azt a nagy ívet, hanem mielőtt a levél széléhez fordulna, harmadrendű erekben folytatódva megszűnik. Ebből adódik a rendkívül sűrűnek ható érhálózata. Fenti bélyegei alapján sokban emlékeztet a Salix grandifolia-ra, melynek jelenlétét azonban az együttes többi tagja kizárttá teszi. így az látszik valószínűnek, hogy a Salix caprea L-nek egy nagy levelű változatával, esetleg egy közel rokon fajával van dolgunk, ugyanis ha a nagy méreteket figyelmen kívül hagyjuk, akkor maradványunk e fajhoz hasonlít leginkább. E kérdés végleges tisztázásához azonban több és jobb megtartású maradványt kell begyűjtenünk. 82