Horváth Ernő: Felső-pliocén növénymaradványok Sótonyból (Savaria Múzeum Közleményei 13. Szombathely, 1961)

cus sp-nek jeleztem az ott említett indokok alapján. Az azóta előkerült nagyobb számú anyag behatóbb vizsgálatokat tett lehetővé, melyek végülis a fenti fajt eredményezték. A főér általában erős, s átmérője gyakran az 1 mm-t is meghaladja. Az ebből 60—80° alatt, egymástól mintegy 2—5 mm-re kiinduló oldalerek enyhe ívben előrehajolnak, majd követik egy darabon a levél szélét, míg a következő oldalérrel egy másodlagos éren keresztül összetalálkoznak. A levelek visszás-tojásdad-lándzsásak, csúcsukon röviden kihegyezettek, ék, ritkábban lekerített vállúak. Néhol a levélnyél is megmaradt (I. t. 6. kép), mely legnagyobb hosszát a hivatkozott esetnél 9 mm-ben érte el. Salix caprea L. (II. t. 1—2. kép.) Általában nagyobb méretű, de rosszabb megtartású maradványok. Hosszukat egy maradványon sem lehet pontosan megállapítani, mindenesetre 5 cm felett lehettek. Szélességük is meghaladta a 3 cm-t. Oldalereik 60—85°-os indulási szög után nagy ívben kanyarodnak előre. Salix repens L. (2. ábra; I. t. 4. kép.) Ez ideig két db hosszúkás-lándzsás levele került elő. Az egyiknek csúcsa, a másiknak alapja hiányzik. A hosszabbik levél, melynek csúcsa hiányzik (2. ábra), 34 mim hosszú (kb. 45 mm lehetett). Legnagyobb szélességét a felső harmadában érte el, ahol 7 mm. A főér aránylag vastag, melyből az oldalerek 70—85°-os szög alatt indulnak, majd eredésük után enyhe ívben előrehajolnak, s hoszszan követik a levél szélét. A másodrendű erek közel párhuzamosak, s az egymástól 3—6 mm-re induló oldalereket kötik össze. A levél 2. ábra. Salix repens L. lenyomata 6. SÁRVÁR. 1961 81