Horváth Ernő: Felső-pliocén növénymaradványok Sótonyból (Savaria Múzeum Közleményei 13. Szombathely, 1961)

kis mélyedés látható, mely feltehetően az oospórák helyét jelzi. Ha ez így van, akkor a maradvány egy nagyobb termetű faj örvága is lehet. Salvinia natans (L) ALL (folium et sporocarpium). (I. t. 2—3. kép.) A víz színén úszó, ovális levelei aránylag nagy számban kerültek elő. Méreteik a szár csúcsa felé csökkennek, s így ettől függően 4—12 mm hosszúak és 3—9 mm szélesek. Rhizophyllumai határozottan fel nem ismerhetők, de valószínűleg az előforduló vékony, barna szálacskák ezeknek tekinthetők. A maradványok közül előkerült egy sporocarpium is, mely méretben csaknem kétszerese a ma élőének. Igaz ugyan, hogy kissé meglapított példánynak a lenyomata, de még ezt figyelembe véve is nagyobb a mainál. Hoszszanti átmérője 5 mm, keresztátmérője 7 mm. A Salicaceae családot a Salix nemzetség képviseli több fajjal. A nemzetség legnagyobb gyakoriságát a praepleistocén lerakódá•sokban érte el. 1. áibra. Salix cinerea L. és Typha latifolia L. lenyomatok Salix cinerea L, (1. ábra; I. t. 6. kép; II. t. 3., 4., 5., kép.) A lelőhely uralkodó növényfaja. Levelei nagyságra nagyon változatosak, általában azonban a mainál valamivel kisebb méretűek. Hosszúk 4—7 cm; szélességük 12—25 mm. Legnagyobb szélességüket felső harmadukban érik el. Erezetük jellegzetes. Környezetükből még a másodrendű erek is erősen kiemelkednek. A levél széle sajnos nem ilyen jó megtartású. E téren tényleges alaktani sajátságai csak igen ritka esetben figyelhetők meg. Fogazat néhol ugyan látszik, de nem megnyugtatóan. Ebből kifolyólag, és az akkor még csak néhány darabot számláló leletanyag alapján e maradványféleségeket az 1958-ban megjelent „Ösnövénylelőhelyek Vas megyében" c. dolgozatomban kérdőjelesen még Pterocarya, illetve Quer80