Szentléleky Tihamér: A Savaria-kutatás története (Savaria Múzeum Közleményei 7. Szombathely, 1958)

veti össze az anyagot a hazai és külföldi analógiákkal. Az Üj Magyar Múzeumban megjelent cikkében (1859) Szent Márton születési helyével foglalkozik.

1" Belekapcsolódik abba a vitába, melyben már Podhradszky József is hallatta szavát,

1

4 s amely kérdés még egy évszázadig foglalkoztatja majd a szakirodalmat: Zalka János,

1

5 Pokorny Frigyes,

1" Dankó József,

1

7 majd Rogács

1

8 megállapításai után a kérdést Paulovics István és Horváth Tibor Antal világítja meg 1944-ben az Acta Savariensia sorozatban megjelent munkájával.

1

9 Bitnitz mintaszerűen kezelt régészeti gyűjteményét 1871-ben a Nemzeti Múzeumra hagyta. A leletekhez csatolt pontos leírása ma is értékes forrás a kutatók számára. A XIX. század első két harmadában — sajnos — több helyi gyűjtemény adományozás vagy vásárlás során más városba, sőt külföldre került. Lakner Endre 1872-ben szomorúan jegyzi meg: „1823-ban Farkas László-féle gyűjteménnyel 639 db, 1829-ben Petrédv Antal-féle gyűjteménnyel 728 db, kizárólagosan szombathelyi régiség került a nemzeti muzeum birtokába; továbbá ki tudná megmondani, mennyit vittek el az 1835—1841 ásatások alkalmával folyton itt ólálkodó Litteráti és Brandstätter drezdai, Koch berlini s más régészek és zsibárusok, kik után majd minden európai régiségtár mutathat fel Szombathelyen kiásott darabokat, azon felül Varsányi János mérnök ur birtokából harmadfélszázat meghaladó külön példányt a m. n. muzeum szerzett; végre a többi megyei leihelyről azokat kivéve, melyek talán Bubics Ede és a nemzeti muzeum birtokában vannak, majd minden Bécsbe vagy külföldre került".

5" A Magyar Tudományos Akadémia körül megindult kutatói tevékenység Savaria számára is eredményeket hozott. Vörös Imre az Akadémiai Értesítő 1847. évi számában a Kálvária melletti amphiteatrum kérdését ismerteti. A Tudományos Akadémia régészeti szaklapjának, az Archaeológiai Közleményeknek megindulásával mind több lehetőség nyílt az anyag közlésére. Sajnos, Savaria nem szerepelt ebben a folyóiratban sem jelentőségének megfelelő számú és terjedelmű cikkekkel. Paur Iván az 1859. évi Közleményekben egy savariai római feliratot ismertet.

2

1 Ugyancsak ő a Honművész

2

2 és a Magyar Sajtó

2

3 lapjaiban is foglalkozik szombathelyi régiségek ismertetésével. A külországi utazók és Schönvisner munkája folytán a külföldi irodalomban is megjelennek Savariáról szóló cikkek. A bécsi Akadémia jelentésében Johann Paur ismertet két római téglaemléket.

2

4 A XIX. század első két harmadának munkái Schönvisner István kiváló könyvét meg sem közelítik. Schönvisner összegező feldolgozása után újabb résztanulmányok sorozatának kellett volna az anyagot megvilágítani ahhoz, hogy egy későbbi szintézis az összefoglaló munkát elvégezhesse. A század első két harmada ezzel is adós maradt. A részletfeldolgozások elszórtak csupán, egyes anyagcsoportok áttekintő értékelésére kísérletet sem tesznek. A kutatás megindításához erős ösztönzést adott Theodor Mommsen szombathelyi látogatása, midőn Corpus Inscriptionum Latinarum című, készülő hatalmas munkájához a savariai feliratokat is összegyűjtötte. A Magyar Tudományos Akadémia Archaeológiai Közleményeinek megjelenése után a régészet ügyének mind több és több hivatott képviselője szerepel a publikálók között. Rómer Flóris egész országot megmozgató tevékenysége a vidéken is követésre talált. Az Archaeológiai Értesítő című folyóirat még szélesebb lehetőségeket nyit a kutatók előtt. Rómer Flóris részletesen beszámolt az ország különböző részeinek régészeti tevékenységéről. Közvetlen kapcsolatot tart fenn a kutatókkal. Megismerkedik Lipp Vilmossal, a szombathelyi gimnázium tanárával, aki azon fáradozik, hogy nagyobb önálló gyűjteményt alakítsanak ki Szombathelyen is: a létesítendő múzeum érdekében a sajtóban és a szaklapokban cikkeket jelentet meg. A város és a megye régész érdeklődésű szakemberei támogatják a Régészeti Egylet és a múzeum megalapításé84