Horváth Ernő: A Savaria Múzeum ötven esztendeje (Savaria Múzeum Közleményei 6. Szombathely, 1958)

ten szűk teremben Összezsúfolva. Ezért vált szükségessé a múzeum megépítésének gondolata. Az épület tervét Czigler Győző műegyetemi tanár készítette el. A város a múzeum épülete helyéül a Deák liget déli részét adományozta, s egyúttal megbízta Éhen Gyula polgármestert, hogy a felsőbb szervek, valamint a megye nagyközönségének támogatását szerezze meg. A polgármester tevékenykedése eredménnyel járt, mert az államtól 80 000 korona államsegély 8 évre való folyósítását kieszközölte, s így 1905-ben Czigler Győző tervei alapján Kopfensteiner Gyula építőmester hozzáláthatott az épület kivitelezéséhez. Az elkészült épület 1908. október 11-én fényes ünnepségek keretében nyitotta meg kapuit a kultúra és a tudomány szolgálatára. Ez alkalommal Szombathelyen tartotta évi közgyűlését a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége is. A saját palotájába költözött múzeum első igazgatója Kárpáti Kelemen lett. Még Lipp Vilmos idejében kezdte meg a néprajzi anyag gyűjtését, s vetette meg a néprajzi gyűjtemény alapjait. Mint a múzeum lelkes előharcosa már 1896-ban egy Velem—Szt. Viden előkerült nagy bronzleletet megvásárolt a leendő múzeum számára. Fáradozásának eredményeképpen az állam felfigyelt a jelentős lelőhelyre, s tervszerű ásatások finanszírozásával a rablókutatásoknak elejét vette. Kárpáti nevéhez fűződik még a Régészeti Egylet Kultúregyesületté történő átalakulása és fellendülése, valamint a múzeum megalapítása. Az intézmény néprajzi tárának is ő lett az első őre. A többi tár élén olyan kiváló, országos, sőt európai hírű tudósok álltak abban az időben, mint Miske Kálmán, a régész, Végh Gyula, a műtörténész és Chernel István, az ornitológus. Közülük Miske nagy érdemeket, hírnevet és halhatatlanságot szerzett velem—szentvidi kutatásaival. Először mint rabolt, tudományos körök számára ismeretlen őskori lelőhely anyagát vásárolta meg, majd minek utána kiderült a lelőhely holléte, 1896-ban saját költségén, 1898—1915-ig, majd 1921—1923-ig 'állami pénzen tervszerű ásatásokat vezetett. Magángyűjteményét, melynek nagy részét a Velemből származó és általa megvásárolt szórványanyag, valamint Árpádkori éremgyűjteménye képezte, 1911ben az állam megvásárolta, és örök letétként a szombathelyi múzeumnak adta. Chernel István a természetrajzi gyűjtemény alapjait rakta le saját madárgyűjteményének átengedésével. Ugyancsak kőszegi polgároknak köszönhető a természetrajzi tár növénygyűjteményének létrehozása. 1908-ban Waisbecker Antal kőszegi orvos 14 fasciculus, főleg a kőszegi hegység flóráját tartalmazó virágosnövényt ajándékozott a múzeumnak, majd Piers Vilmos kőszegi őrnagy egy fasciculus virágtalan növénnyel gazdagította gyűjteményünket. Mindketten a botanikai irodalom közismert művelői közé tartoztak. 1910-ben közművelődési házzá bővítették a múzeumot. Az új szárnyat november 20-án ünnepi előadás keretében avatták fel. Sajnos, a két művelődésügyi intézmény egyazon épületben való elhelyezése kezdettől fogva nem bizonyult szerencsésnek: megfosztotta a múzeumot teljes önállóságától s főként a megkívánt ünnepélyes, múzeumi hangulattól. 1912-ben Kárpáti Kelemen megvált a múzeum és a néprajzi tár vezetésétől. Ettől az időponttól lett Miske Kálmán az intézmény igazgatója, Erdélyi Ireneus a néprajzi, Neogrády Gilbert a régiségtár őre. E két tárőr általában nem sokkal gyarapította a múzeum anyagát. Mindössze Neogrády végzett Sitkén kisebb római kori ásatásokat 1912-ben és 1913-ban. 1912. szeptember 22-től október 6-ig nemzetközi viszonylatban is nevezetes kiállítás színhelye volt múzeumunk: itt rendezték meg a Vas vármegyei műtörténeti kiállítást, s ennek során a megye előkelőségének féltve őrzött műkincseit tekinthette meg a nagyközönség. A kiállítás híre hamarosan bejárta Európát, és számos külföldi múzeumi szakembert is Szombathelyre csábított. Gondoltak a kiállítás katalógusának kiadására is, de erre a közbe122