Horváth Ernő: A Savaria Múzeum ötven esztendeje (Savaria Múzeum Közleményei 6. Szombathely, 1958)

jött világháború miatt már nem kerülhetett sor. Az első világháború ideje alatt a múzeum tárait a nagyközönségtől elzárták, a kiállítási helyiségek nagy részét iskolai célokra foglalták le. A háború után a vármegyei direktórium a Kultúregyesület működését beszüntette, a múzeum két államilag javadalmazott alkalmazottját, Miske Kálmánt és Tóth Józsefet mint múzeumi megbízottakat pedig arra utasította, szállítsák be a megye területén lévő elhagyott főúri kastélyok műkincseit a múzeumba. Az utasítást a leltárak és jegyzőkönyvek tanúsága szerint végre is hajtották. A Tanácsköztársaság eltiprása után a beszállított anyagot régi tulajdonosaik oly kapzsi mohósággal igényelték vissza, hogy velük együtt nem egy régi múzeumi tárgynak is nyoma veszett. A direktórium utasítását végrehajtó két alkalmazottnak sok kellemetlenséget okoztak. Tóth Józsefet, a kultúrház altisztjét véglegesen elbocsátották állásából, Miske Kálmánt pedig hosszú huzavona után igazolták csak, s hagyták meg névlegesen múzeumigazgatónak. Igazgatói tisztsége azért tekinthető névlegesnek, mert 1919 végétől visszavonult Kőszegre, és a múzeum tényleges vezetését a melléje kinevezett helyettes igazgatók látják el egészen 1943-ban bekövetkezett haláláig. Miske 1919-es ténykedését, jóllehet báró volt, az ellenforradalmi Horthy-Magyarország sohasem tudta megbocsátani. Helyettesei lettek: 1919 végétől Bakos István, 1920-tól Tompa Ferenc nemzeti múzeumi segédőr, akit a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége a régiségtár és a könyvtár rendezési munkálataira rendelt ki. 1923-tól Horváth Tibor Antal, majd 1928-tól Pavel Ágoston. 1919 végétől csaknem egy évtizedig a néprajzi tár vezető nélkül marad, és alig gyarapszik valamit. A régiségtárban azonban a munka rövid megtorpanás után ismét nagy lendülettel folytatódik. A leköszönő Neográdytól rövid időre Horváth Róbert, majd Horváth Tibor Antal veszi át a tár ügyeinek intézését. 1922—24-ig állami támogatással Tompa Ferenc és Horváth T. Antal népvándorláskori sírmezőt tár fel Asszonyfán. 1923-ban a Sághegyről jelentős praehistorikus anyag kerül a múzeumba. 1925-ben ajándékozta Széchenyi Rezső gróf múzeumunknak a tulajdonában lévő velemi leleteket, s ezzel velemi gyűjteményünk teljes lett. 1922-ben Chernel István halálával a természetrajzi tár rövid ideig vezetés nélkül állt, utódjául Gáyer Gyula törvényszéki bírót, az országos nevű botanikust választják meg. 1925-ben e tár két osztályra válik szét. A növényés állattani részt továbbra is Gáycr Gyula vezeti, Benda László mérnökgeológus pedig megalapítja és naggyá fejleszti az ásvány-kőzet-őslénytani részt. 1924-ben és 1926-ban nagyszabású ásatásokat vezet Baltaváron. 1925-ben kerül a könyvtár élére Pavel Ágoston. Odaadó munkával rendezi az állományt, majd 1928-tól emellett ellátja a néprajzi tár teendőit is. A húszas évek derekán komoly irodalmi munkásság indul a múzeumban: egymás után jelennek meg az igen komoly szakcikkeket tartalmazó évkönyvek. Benda László 1927-ben megindítja az Acta Sabariensia sorozatot, s benne több tanulmánya jelenik meg. 1929-ben anyagi okokból megszakad a kiadványok megjelentetése, és csak 1932-ben — Gáyer Gyula munkájának eredményeként — lát napvilágot az Annales Sabarienses: Folia Musealia. 1929-ben Benda László leköszön tisztéről, 1932-ben pedig Gáyer Gyula váratlanul bekövetkezett halálával üresedik meg a természetrajzi tár. E tisztség betöltésére Pauer Arnold tanárt kérik fel, aki 1944-ig viseli e hivatalt. 1933-ban Pavel Ágoston szerkesztésében és a múzeum kiadásában megjelenik a Vasi Szemle, melyet szerkesztője egyik jelentésében a következőképpen jellemez: „A Vasi Szemle (Folia Sabariensia) vármegyénk évnegyedes helytörténeti szemléje akar lenni, s az évek során nemes hagyományt igyekszik nevelni kulturális értékeink megbecsülése, megmentése, öntudatos értékelése tekintetében". E folyóirat a múzeumi szakkönyvtár fejlődése tekintetében nagy jelentőségű volt, mert 123