Horváth Ernő: Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok... (Savaria Múzeum Közleményei 3. Szombathely, 1958)
Itt kívánok utalni az előzőkben említett homokkő padra, melynél szintén e maradványainkat megkovásító kovasavak játszhattak szerepet. A területen töbl) helyen találkozunk vetődések nyomaival. Feltehető, hogy ezen vetődések mentén a területünkön található bazalttufa szórást megelőzően és utána is melegvizek szivároghattak a felszínre, s átitatták maradványainkat. Ezek a magyarázatok még természetesen további kutatásokat igényelnek, s így végleges tisztázásuk a jövő feladata. Kentenesmagasiban a kovásodott maradványokat „szamárkő" néven ismerik. Hasztalan próbáltam a szó eredete után nyomozni. Elbeszélések szerint már a dédapák is így emlegették anélkül, hogy a szó eredetét ismerték volna. Fellehető, bogy e szó eredete Balatonzamárdi (szamárdi) szamárkövével van összefüggésben, mely még a pogány magyarok idejébe vezet vissza. ( 1 9) A kovásodott fatörzsek egy tölgyfaj (Quercus sp.) maradványai, a felszálló melegvizek kovasava járta át, itatta át és őrizte meg őket napjainkig. A tölgy pontosabb meghatározása még nem történt meg. Feltehető, hogy a kérdőjelesen Pterocarva-nak vett levelek Quereus-maradványok, melyek rétegtani alapon tartozhatnak a kovásodott törzsekhez. A problémát véglegesen nagyobb tömegű anyag begyűjtése fogja eldönteni. A vasvári múzeumban hasonló kovásodott törzsek találhatók. Sajnos, pontos lelőhelyüket nem ismerjük, és csak annyit tudunk róluk, hogy valahonnan Vasvár környékéről származnak. E lelőhely felkutatása remélhetőleg számos adatot nyújt majd az itt felvetett problémák megoldásához. Quercus sp. Kemenesmagasi. A teljesség és az összefüggések kedvéért megemlítem még a megyénk szomszédságában található lelőhelyeket is. Levéllenyomatok a Zalaegerszeg melletti Teskándvól és Keszthelytől ÉNy-ra levő Gyülevészről vannak nálam feldolgozásra. Lóezy Lajos tollából találunk utalást Zalalövö környéki lelőhelyre ( l S), ez a leírás szerint a sótonyival lehet azonos. A szomszédos Ausztria területéről a Vashegy-csoporti Nagycsádhegyröl ismerünk kovásodott maradványokat Felix .1. és Hofmann E. tollából. ( 1 0, 1 3, 1 4). E lelőhely elkovásodott mocsárvilág, maradványai között a Taxodioxylon sequoiarium, Taxodioxylon laxodii, Pinus sp. (pollen), Lillia viliculosa, Alnoxylon vasculosum, Quercinium staubi és a helictoxyloidcs, Quercoxylon cerris, Tilioxylon sp., Fra.rino.rylon excelsior, valamint egy Phragmites sp. szárképletei találhatók. Fajokban leggazdagabb eddig a gyülevészi lelőhely, mely — sajnos — homokba ágyazott, és így nagyon rossz megtartású. A fentiek összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy megyénkben a Pannon-tenger visszahúzódásával a visszamaradt tavakban és mocsárvilágban a 19
