Horváth Ernő: Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok... (Savaria Múzeum Közleményei 3. Szombathely, 1958)

nos annyira töredékesek, hogy hovatartozásukat pontosabban nem lehet eldönteni. A munkások szerint több maradvány dr. Smidt Lajos szombathelyi gyűjteményébe került. Esetleges feldolgozásuk remélhetőleg világosabb képet fog nyújtani a két lelőhely növényvilágáról. Megyénk területéről 1956-ig esak ez a két ősnövény-lenyomat lelőhely volt ismeretes, mígnem az év első felében egyik növénygyűjtő és terepkutató kiszállásom alkalmával Sótony határában egy új lelőhelyet fedeztem fel. A lelőhely Sótonytól É-ra az Ikervár felé vezető országút jobb oldalában levő meredek partban található, abban a partban, mely a Kemeneshát Rába felőli hirtelen elvégződését alkotja. Itt egy agyagbányában 10—30 em vastag, sárgás-szürke agyagmárga rétegben akadtam a lenyomatokra. A feltárás síkja közel K—Ny-i irányú, benne a lenyomatokat magábazáró márgaréteg 15 m távolság után mindkét irányban kiékelődik, elvékonyodik. Ez tehát egy tónak az elvégződése, mely egy kisebb, keskeny medencében ért véget. A maradványok a legnagyobb tömegben és a legjobb megtartásban a középső, vastagabb részen találhatók, érthető módon, hiszen a vízben lebegő részecskék, s hasonlóan a növényi részek is, ülepedés közben mindig a legmélyebb szintek felé csúsznak. ÖSNÖVÉNYLELÖHEIYEK VASMEGYEBEN