Horváth Ernő: Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok... (Savaria Múzeum Közleményei 3. Szombathely, 1958)

Eleinte kisebb tavacskára gondoltam, melynek környékén a maradványok által képviselt kétszikű növények magányosan s nem nagyobb állományokat alkotva éltek. Az aránylag kis területen található maradványok ugyanis nem jogosítanak fel arra, hogy mindjárt nagyobb állományokra gondoljunk, mert figyelembe véve egy közepes nagyságú lombhullató fa évről-évre történő, hatalmas mennyiségű levéltermelését, elgondolkodtató egy nagyobb állomány feltételezése. Ez mindaddig így is volt, míg az év második felében Kemcnesmihályfátói ÉNy-ra egy újabb, azonos rétegtani viszonyok mellett települt, azonos növényanyagot magábazáró, nagyobb lelőhelyre nem bukkantam. Mind a két lelőhely közel 175—180 m l. sz. f. magasságban helyezkedik el. Ebből már egy nagyobb állományra kell gondolnunk, mely a tavak környékét népesítette be. A tavak később a folyók erózióbázisává váltak, és fokozatosan feltöltődlek: ez kiolvasható a rétegekből. A 30 cm vastag agyagmárga felett 50 cm-es agyagos homokréteg települ, rajta 50 cm finomszemcsés folyami homokból összeállt, köményes homokkő pad található. Erre kb. 2 m vastagságban sárga homok települ, és az egész rétegsort felül vöröses homok, majd durva kavics zárja le. A homokkő padról később még megemlékezünk. A tavak vizében és mocsaras, vizenyős partjain élt, valamint a tavak környékén alkotott erdőt az a növényanyag, melyet e márgarétegek magukban rejtenek. A vizek felületét a Salvirüa sp. vízipáfrány (rucaöröm) népesítette be, kétféle levelei közül eddig a víz felszínén szétterülő, lemezes levelei kerültek elő. 17