Horváth Ernő: Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok... (Savaria Múzeum Közleményei 3. Szombathely, 1958)

Horváth Krnö Pleisztocén gerinces- és í'aszénmaradványok. valamint langyosvíz feltörési helyek Gencsapátiban A múlt esztendő júliusában Nóvák László, a genesapáti homokbánya homokkitermelő munkása keresett fel, és egy kis csomagot tett le asztalomra. Amint a papírt szétnyitottam, egy rágcsáló koponyáját pillantottam meg. Még sok helyen vastagon takarta a homok, a lelőhely beágyazó anyagának bizonyítéka. A homoktól való megtisztogatás után egy ritka szép és érdekes liódkoponya tűnt elő. Érdekessége, hogy alsó és felső állkapcsa összekövesedett: ez ritkaság számba megy a fossziliák világában. A koponya csak egy kicsit sérült. Valamennyi foga megvan, és közülük is hatalmas, rozsdássárgán patinás metszőfogai a legszembetűnőbbek. Néhány nappal később Gencsapátiba utaztam, hogy a lelet pontos helyét megérdeklődjem, és egyéb adatoknak is utána nézzek. Ekkor még nem gondoltam, hogy a bánya annyi érdekes és értékes adattal és lelettel fog szolgálni megyénk földtörténetének megismeréséhez. Genesapáti a szombathely—kőszegi vasútvonal mentén fekvő, rendkívül hosszú település. Tengelyét a Gyöngyös patak adja meg. A falutól Ny-ra húzódik a Kőszegtől Szombathelyig elnyúló pliocén dombvonulat, mely itt 30 —áO m-rel emelkedik a Gyöngyös ártere fölé. A községtől K-re kisebb-nagyobb dombokkal tarkított, enyhén hullámos vidék terül el. A pliocén dombvonulatlól K-re elterülő vidék a Rőti-völgyből kilépő Gyöngyös és valószínűleg a Repce hatalmas kavics-, illetve homoktakaróval borított pleisztocén áradmányos területe volt. A Gyöngyös kezdetben KDK-i irányban haladt, majd a Kis-Alföld fokozott feltöltődése, az erózióbázis fokozott emelkedése révén, a szállított rengeteg hordalék a sík területen lerakódva a Gyöngyös völgyét fokozatosan Ny-ra nyomta. Az elhagyott terület erősen mocsaras lehetett. Ezen a helyzeten, valamint a Gyöngyös folyásirányán változtatott a pleisztocén Würm szakaszában a tektonikus tevékenység, s eredményeként nagyjából párhuzamos, közel ÉÉNy— l)l)K-i irányú, lépcsős törésrendszer alakult ki. Ez a jelenség a Kis-Alföld további süllyedésében nyilvánult meg. A törésvonalak mentén a mocsaras terület lefolyási lehetőségekhez jutott, s végül egy ilyen törésvonal jelölte ki a Gyöngyös maihoz közel álló folyásirányát. A Gyöngyös mai medrének helyéhez közeledve, a pleisztocén Würm szakaszában építette azt a homokdombot, mely mai medrétől mintegy 600 méterre fekszik K-re, s őslénytani anyagunk klasszikus lelőhelye. A genesapáti homokbányát, mint őslénytani lelőhelyet már 25 éve ismerjük. 1933-ban a mélyebb pliocén rétegekből a Mastodon grandincisivus Schles. állkapocs-töredékei, fogai és hatalmas agyar-töredékei kerültek elő, kiegészítve a Savaria Múzeum kiállításában láthatók. Ezeket a leleteket a felszíntől mért nyolc méter mélységben találták. Azóta a homokfejtés csak a felsőpleisztocén rétegeket érinti, s ezek az elmúlt esztendőben a Mastodonnál is jelentősebb leletekkel gazdagították gyűjteményünket, a vasi föld történetének dokumentum-anyagát. A hódkoponya vétele után néhány nappal felkerestem a bányát. Sajnos, a lehet beszolgáltatóját nem találtam ott. mert szabadságon volt. Fia csak körülbelül tudta megmutatni a lelet előkerülési helyét, s olt egyéb maradványnak 3