Horváth Ernő: Pleisztocén gerinces- és faszénmaradványok... (Savaria Múzeum Közleményei 3. Szombathely, 1958)

Feltehető, hogy azok a barna szálacskák, melyek a rétegben szintén megtalálhatók, a Salvinia víz alá merült szálas leveleit képviselik. Továhb haladva a part felé a mocsaras részekben és a vizenyős partokon gyékény-félék és egyéb egyszikű mocsárnövények következtek, majd a szárazabb területeken élt és alkotott erdőt a Pterocarya(P) sp.; levelei a legnagyobb tömegben képviselt maradványok a rétegben. Amint látjuk, a lelőhely fajok szempontjából igen szegény. Eddig legalább is csak 4 fajt lehet megállapítani. Nagyobb mennyiségű anyag begyűjtése és újabb lelőhelyek felkutatása remélhetőleg még egyéb növényeket is fog szolgáltatni, és akkor pontosabban megrajzolhatjuk a mocsárvidék flóráját és környezeti viszonyait. A következő maradványféleségek a kovásodott fatörzsek, Kemenesmagasi környékén a kavicsbányákban találhatók. A kovásodás folyamata oldott kovasavakat a felszínre szállító melegvizekhez van kötve, melyek rendszerint vulkáni hatásokként kerülnek a felszínre. Egyes kutatók ezeket a maradványokat a pliocént megelőző miocén időszak helvétien emeletébe sorolják (

1, 1

7.). Véleményem szerint annál jóval fiatalabbak, és a területünkön előforduló harmadkorvégi bazalt és bazalttufa vulkánossággal állanak szoros összefüggésben. Igaz ugyan, hogy a maradványok kissé kaptatottak, vagyis a folyóvíz megmunkálta felületüket, de hogy nagyobb távolságról, vagy esetleg idősebb rétegekből származnának, fel nem tehető, mert" egyrészt hatalmas, sokszor több méteres és mázsás darabok találhatók közöttük, másrészt pedig még az apróbb darabok is csak kis mértékben vannak megkoptatva. Glyptoslrobus europaeus. Szombathelv. 18