Dömötör Sándor: A Vasi Dunántúli Szemle tizenegy éve 1933-1944 (Savaria Múzeum Közleményei 1. Szombathely, 1957)

DÖMÖTÖR SÁNDOR: A Vasi (Dunántúli) Szemle tizenegy éve (1933—1944.) A felszabadulás előtti Szombathely szellemi életében is vannak haladó hagyományok. Olyan jelenségek, tettek és lények, amelyek az értelmiség haladó jellegű törekvéseinek jegyében születtek meg, fejlődtek és nőttek a közöny és az elnyomás ellenére is, amelyeket azonban a felszabadulás utáni időkben méltatlanul elhanyagolt az új életet lázas kábulatban építő ^ dolgozók tömege. Sok esztendő mulasztását pótoljuk azzal, ha röviden áttekintjük a Vasi Szemle (később: Dunántúli Szemle) tizenegy évfolyamát, ha megnézzük, hány ép téglát, mennyi használható anyagot találunk abban az elfeledett raktárban, amelyet a Vasi Szemle tizenegy vaskos kötete jelent számunkra. Komoly alap, szilárd bázis ma is a Vasi Szemle nem egy tanulmánya, amelyet megfelelő kritikai rostával bátran használhatunk helytörténeti tanulmányainknál, mert nagyon sok munkától, előtanulmánytól, kutatástól mentesítenek. Nagy részük pedig azért értékes, mert dokumentuma annak »az eltűnt világnak, annak a megszűnt életnek, amelynek zsarnoki megkötöttségei, erőszakos gátlásai, fasiszta volta miatt nem szárnyalhatott szabadon a tömegek alkotói szelleme. A Vasi Szemle 11 évfolyamában 937 (majdnem ezer!) írásmű látott napvilágot, amelyek közül Vas megye történelmi eseményeivel, a régmúlt életével 58 tanulmány foglalkozik, Szombathelyével <50, Kőszegével 35, Zala megyével 8, más megyékkel 9 kisebb-nagyobb cikk és tanulmány. Vas megye és környékének régészeti elemzését 10, Szombathelyét 14 tanulmány adja. Találunk a folyóirat köteteiben 27 irodalomtörténeti, 7 zenetörténeti, 94 néprajzi, 35 nyelvészeti, 80 növény- és állattani, 17 geológiai és 2 meteorológiai tanulmányt és adatközlést. A tudomány komolyságát az utóbbi évfolyamokban 54 vers megjelenése enyhítette, a messzebbre való kitekintést pedig 290 könyvismertetés és 58 vegyes tárgyú cikk biztosította. A statisztikai adatok is imponálóan mutatják ennek a „vidéki" folyóiratnak széles skáláját, gazdag struktúráját, a 11 kötetben összegyűjtött hatalmas anyagot, az adatok gazdag tárházát. A tanulmányok és az adatközlések nagy mennyisége cáfolja azt a vádat, hogy nincsenek megyénk történetének feltárt részei. Látjuk, hogy vannak, csak meg kell tanulnunk megfelelően gazdálkodni velük. A folyóirat 11 esztendejének bőséges termését Vas megye haladó értelmiségének az a régi törekvése tette lehetővé, hogy anyagi áldozatok vállalása árán is hajlandó volt olyan helytörténeti folyóirat indítására, mely biztosítja az ilyen természetű tudományos kutatások nyilvánosságát. A reakció a tudósok munkájának eredményeit íróasztalok eldugott fiókjainak mélyén pihentette, mert érdekeivel nem tartotta összeegyeztethetőnek a tömegek felvilágosítását, a tömegek megismertetését a történelem erőivel. Az első szervező munkát 1932-ben Bendefy-Benda László, a szombathelyi múzeum geológusa kezdte el, aki Vas vármegye Természetkutatóihoz és Természetbarátaihoz intézett röplapjával felhívta a megye érdeklődő népét a cél érdekében az egyesülésre. Személyes kapcsolatai és tárgyalásai eredményeként mintegy 200 jószándékú hivatalnokot, tanárt, tanítót nyert meg annak a gondolatnak, hogy évenként aránylag kis összegű tagdíj fizetésével tegyék lehetővé egy helyi folyóirat indításának gazdasági alapját. Majd két évre, 1933. december 16-án alakult meg Szombathelyen a Vasvármegyei Múzeumok Baráti Egyesülete, mely elsősorban a folyóirat megalapítását és megindítását, működésének biztosítását tekintette fő feladatának. A folyóirat főszerkesztője rövidesen Pável Ágoston lett, mivel Bendefy időközben Budapesten helyezkedett el, azonban az 1. szám korai megjelenését Bendefy határt nem ismerő lelkesedése és áldozatkészsége tette lehetővé. A folyóirat már 1933. márciusában „minden előzmény, hagyomány és támogatás nélkül" (Vasi Szemle V : 273) a Vasvármegyei Múzeumok Baráti Köre névleges kiadásában az egyesület működésének engedélyezése előtt Folia Sabariensia címen látott napvilágot, mint negyedévenként megjelenő tudományos folyóirat. Szerkesztői: Bendefy-Benda László, Pável Ágoston és Szendy László az előszóban rögzítették a folyóirat célját és törekvéseit. Kifejtetlék a közvélemény előtt, hogy az új folyóiratot szeretnék a vasi földön folyó tudományos kutatómunka szervezett és egységes szemléletű fórumává tenni, a megyére vonatkozó természettudományi, 5