Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ 2020 23-86 32. ábra. Czekelius Dániel (1857-1938) Figure 32. Dániel Czekelius (1857-1938) dolgozott. 1868-ban Erdély főmérnökévé nevezték ki. Földtani és őslénytani írásai a Verhandlungen und Mittheilungen des siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt című lapban jelentek meg (Czekelius 1852, 1853a, 1853b, 1854,1855,1866a). Michael Bielz (Bielz Mihály, 1787-1866) erdélyi szász természettudóstól, az első erdélyi kőnyomó-intézet alapítójától hoszszú nekrológgal búcsúzott (Czekelius 1866b). A gyermek Dániel 1857-ben született Temesváron. Csak három évet töltött szülővárosában, mert atyja 1860-ban Nagyszebenbe költözött. Az ifjú itt végezte el a gimnáziumot. Egyetemi tanulmányait Grazban kezdte meg, majd Bécsben fejezte be, ahol 1884-ben orvosdoktorrá avatták. Egyetemi évei alatt nagyobb utazásokat tett Ausztria és Németország területén. Megmászta az Alpok számos csúcsát, járt a Grossglockneren és a Triglavon, bebarangolta Stájerország vadregényes vidékeit, és utazásai közben eljutott a Fekete-erdőbe, Freiburgba, Strasbourgba. Doktori diplomájának elnyerése után pár évig Carl Wilhelm Hermann Nothnagel (1841-1905) profeszszor mellett gyakornok, majd a wiedeni (napjainkban Bécs része) kórház belgyógyászati osztályán segédorvos lett. Az 1880-as évek végén viszszatért Nagyszebenbe, ahol városi tisztiorvosként (Stadtphysikus) dolgozott egészen 1914-es nyugdíjazásáig. A nagyszebeni kórházat 1911-ig vezette. Jelentős részt vállalt a város vízhálózatának és csatornarendszerének kiépítésében, a szemétégető felépítésében, a köztemető létrehozásában, az útburkolatok megújításában és az elektromos hálózat kialakításában. A város csatornázási tervének elkészítéséhez hosszabb tanulmányutat tett az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország nagyobb városaiban. Az utazása során szerzett tapasztalatokról 1898-ban Bericht an den Magistrat der königl. freien Stadt Hermannstadt über eine Dienstreise zum Studium der Kanalisierungsanlagen und anderer sanitären Fragen in einer Reihe größerer Städte Österreich-Ungarns und Deutschlands című jelentésében számolt be a város vezetésének. Első, nyomtatásban megjelent írása a tuberkulózis Koch-féle gyógykezeléséről szólt, amely az Erdélyi Természettudományi Egyesület orvosi tagozatának egyik, 1890-ben tartott ülésén is elhangzott (Czekelius 1890). Később további orvosi témájú publikációi is megjelentek (Czekelius 1895,1914,1900b). Alapító tagja volt a szász Erdélyi Természettudományi Egyesület orvosi tagozatának, ahol édesapja az elnökhelyettesi pozíciót töltötte be. A fiú 1887-től választmányi tagként, 14 évig jegyzőként, majd 1929-től alelnökként vett részt a tagozat munkájában. Részben az ő érdeme volt, hogy 1895-ben felavathatták az egyesület székházát, amely egyben természettudományi múzeumként is szolgált. Érdeklődése már ifjúként a lepkék felé fordult. Minden szabadidejét lepkegyűjteménye gazdagítására fordította, amelyben szinte az összes Erdélyből kimutatott faj megtalálható volt. 1892-ben megjelent írásában Nagyszeben és környékéről 457 faj gyűjtési adatát közölte (Czekelius 1892). Több faj esetében az életmóddal kapcsolatos megfigyeléseit is megosztotta, például a repülési idő hosszát. Számos fajt saját maga nevelt. 71
