Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT ÉS UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI RO VA RÁSZ PO RT R É К Az Erdélyi Természettudományos Egyesület több kiváló lepkészt tudhatott a soraiban, akik gyűjtéseikkel az egyesület gyűjteményeit is gazdagították. Ezek közé tartozott bizonyos Hornung, a brassói evangélikus iskola tanára, akinek cédulázatlan példányai azonban hasznavehetetlenek voltak, Élőpatakról (Válcele, Románia) Klement Róbert (?-?) fényképész, Friedrich Sachsenheim (?-?) és Petri Károly Róbert (Karl Robert Petri, 1852-1932) segesvári tanárok. Czekelius kapcsolatba lépett Emil von Silbernagel (?-?) szászkézdi (Saschiz, Románia) lepidopterológussal is. Klement Róbert 1880 és 1900 között Élőpatakon, Erdély egyik legszebb fürdőhelyén fényképészként tevékenykedett. Számos ritka faj előfordulásáról számolt be, például az óriás medvelepke (Pericallia matronula), a keleti gyöngyházlepke (Argynnis laodice) és a vörös rókalepke (Nymphalis xanthomelas) Élőpatak környéki tenyészéséről, de kétes adata is van (Kirína climene). Friedrich Sachsenheim nevéhez fűződött a lápi tűzlepke (Lycaena halle) segesvári gyűjtése. Czekelius átnézte az összes addigi forrásmunkát, revideálta Pittner Gáspár (?-?) bányaigazgatósági hivatalnok, Herman Ottó (1835-1914), Pável János (1842-1901), Méhely Lajos (1862-1953) és Buda Ádám adatait. A lelkiismeretes munka eredményeképpen 1898-ban megjelenhetett Erdély lepkéinek kritikai katalógusa, benne 1141 faj előfordulási adatával (Czekelius 1898). Czekelius az összegzéshez átnézte Franzenau József (Josef Franzenau, 1802-1862) gyűjteményét és jegyzékét, és korrigálta a téves azonosításokat. Franzenauval kapcsolatban Abafi-Aigner Lajos saját, Erdély lepkefaunáját bemutató cikkében (Abafi Aigner 1898b) sajnálattal említette, hogy A Magyar Birodalom Állatvilága - Fauna Regni Hungáriáé lepkéket közlő fejezetében (Abafi et al. 1897) a szerzők az erdélyi adatokat Franzenau jegyzéke (Franzenau 1856) alapján közölték, amely a leírók neveit nem tartalmazta. A faunakatalógus szerzői ezért számos nevet hibásan értelmeztek, hiszen Franzenau listáját nem vethették össze magával a gyűjteménnyel. Czekelius erdélyi lepkealapvetését számos további adatközlő cikk követte (Czekelius 1895b, 1897,1899a, 1899b, 1901,1905,1906,1909), majd 1918-ban közzétette második összefoglaló jegyzékét (Czekelius 1918), melyben 1005 nagylepkét és 1021 molylepkét jelzett. Később is számos újabb adattal gyarapította az előfordulási ismereteket (Czekelius 1922,1924,1935a). Utolsó munkája 1937-ben hagyta el a nyomdát (Czekelieus 1937). Ennek első részében a nagyszebeni múzeum lepkegyűjteményének akkori állapotát mutatta be, majd az erdélyi lepkefauna eredetével kapcsolatos elképzeléseit fejtette ki. Érdemes megjegyezni, hogy egyik korai cikkében (Czekelius 1897) Nagyszeben környékéről szitakötőadatokat is közölt, amit 1934-ben újabb erdélyi fajokkal egészített ki, sőt, Magyarország területére nézve két új fajt is bemutatott (Czekelius 1935b). A Rovartani Lapok-ban megjelent kisebb közleményében (Czekelius 1900a) éjszakai lámpánál lepkékre vadászó denevérről számolt be. Breáza (Breaza, Románia) közelében fedezte fel a havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra) ismeretlen állományát (Czekelius 1912). Czekelius kapcsolatban állt Constantin Nikolaus Freiherr von Hormuzakival, a csernovici (Chernivtsi, Ukrajna) egyetem tanárával, Adriano Ostrogovich-csal, baráti szálak fűzték Péterfi Márton botanikushoz és a bécsi Hans Rebelhez, akivel közös gyűjtőutat is tettek Erdélyben, és aki 80. születésnapja alkalmából köszöntötte őt (Rebel 1937). Levelező- és cserepartnerei közül ki kell emelni Abafi-Aigner Lajost, Albert Prallt (?-?), Schmidt Antalt, Nathaniel Charles Rothschildot, Kari Predotát (1873-1962), Szilády Zoltánt, Ferdinand Paxot (1858-1942) és Aristide Caradját. Czekelius maga is szorgalmasan gyűjtött. A legtöbbet Borszék (Borsec, Románia), Brassó (Bra§ov, Románia) és Nagyszeben környékén. Az első világháború után egy alkalommal a Retyezát vonulatai között is megfordult, majd érdeklődése a Parnassius apollo kárpáti alakjaira terelődött (Czekelius 1922). A fajjal kapcsolatos ismeretei gazdagítása céljából nagyobb gyűjtőkörutat tett az Erdélyiérchegységben (Mun(ii Metaliferi) és a Bihar hegységben (Mun(ii Bihorului). Idevonatkozó adatait 1927-ben a Budapesten tartott X. Nemzetközi Zoológiái Kongresszuson adta elő (Czekelius 1929). Lepkészeti vizsgálatai során új alfajt is leírt, a nagy mezei sokpöttyösboglárkát (Polyommatus 72
