Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék

VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT És UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI ROVARÁSZPORTRÉK 9. ábra. BudaÁdám idősebb kori képe (Magyar Természettudo­mányi Múzeum, Központi Könyvtár, Budapest) Figure 9. Portrait of Ádám Buda in old age (Hungarian Natural History Museum, Central Library, Budapest) fordról is megemlékezett (Maderspach 1936). Egy Hunyad megyei többnapos vadászaton Buda rövid, kétcsövű, elöltöltős puskájával egy állásban három medvét lőtt. A medvekoponyák és a fegy­ver is látható volt a millenniumi kiállításon. Dan­­ford akkor „csak” két medvét ejtett el. Danford a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társu­latnak is rendes tagja volt. Buda Ádám idősebb testvére, Buda Károly, aki maga is neves vadászként írta be magát a vadász­történelembe, szintén madarászkodott. Trófeái, az általa elejtett és montírozott állatok mind öccse gyűjteményébe kerültek. Buda Ádám több angol madarászt is vendégül látott. Reginald Badham Lodge (1852-1936), neves ornitológus és fényképész 1908-ban látogatott el báró Bornemissza Gyula (1873-1925) társaságában a Retyezátba, hogy szakállas saskeselyűt (Gypaetus barbatus) fényképezzen. Buda Ádám abban az évben mintegy 30 napot szentelt a faj megtalálá­sára. A magashegyi legelőkre nagytestű kérődzők tetemét rakatta ki, amik nagy számban vonzottak barátkeselyűket (Aegypius monachus), fakó kese­lyűket (Gyps fulvus) és szirti sast (Aquila chrysaetos), de saskeselyű egy sem mutatkozott. Mindez azt bi­zonyította, hogy a faj már nem fészkelt a hegység­ben, csak ritka vendégként tévedt arra. Legutoljára 1905 őszén észlelték a Retyezátban (B1909). Buda a vadászfegyver mellett a tollal is jól bánt. Lírai szavakkal mutatta be olvasóinak Hát­szeg környékét A Hátszeg vidéki havasok legszebb pontja című írásában (Buda 1895), ahogyan vadász­élményeit, illetve az aktuális évi terítéket is több alkalommal megörökítette (Buda 1899b, 1900, 1901c, 1901d). Ugyanakkor jelentéktelennek tűnő dolgok miatt is tollat ragadott, mint például „ze­nekedvelő békák” miatt (Buda 1898). Buda Ádám (9. ábra) a Monarchia utolsó, nagy­szerű vidéki tudósemberei közé tartozott, aki akár egy Jókai regény hőse is lehetett volna (Amb­rus 2004): „... akiben nincs még semmi világgyűlö­let és korszerű életmohóság, de tudományos szenzá­cióhajhászás sem. Akiben sértődöttség sincs, de asz­­kézis sem, akiben inkább valami következetesen vé­giggondolt életszeretet van. ” A Kőbányai Király Sörfőző részvénytársaság tekintetes igazgatóságának BUDAPEST-KŐBÁNYÁN. Midőn dicsérettel halmozom el kitűnő gyártmányát, a „Góliát maláta sört/* mely vetekedik a külföldi ilynemű gyártmányokkal, de még túl is haladja azokat jósága és üdítő gyógyhatásúnál fogva, felkérem, szíveskedjék számomra­­ebből egy 60 kis üveges láda küldeményt mielőbb útnak indítani. Reá, u. p. Hátszeg, v. áll. Várálja- Hátszeg, 1899. szeptember hó 4-én. Tisztelettel galaci Buda Ádám, földbirtokos. io. ábra. Buda Ádám „sörrendelése” a Budapesti Napló 1899. szeptember 15-i számában Figure 10. Ádám Buda’s “beer ordering” in the Budapesti Napló of 15 September 1899 46

Next

/
Thumbnails
Contents