Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ • 2020 23-86 rabot Hunyad megyében a Maros-parton. Azt is említették, mondta, hogy a vadhattyú a mi vidékeinkre nem vándorol el soha, pedig ilyet látott többet és lőtt is Hátszeg vidékén. Az ilyen ritkán előforduló madarakat ő ki szokta tömni, így tett ezekkel is, fölhozza őket bemutatni, ha netán kételkednének szavában. S ezeken kívül is van nála kitömve néhány fajta madár, melyekről azt állapították meg az egyes felszólalók, hogy nálunk sohasem fordulnak elő. A tudós urak összenéztek. Kicsoda ez a szerény fellépésű, falusias külsejű öregebb úr? Megtudták, hogy Buda Ádámnak hívják. Nagy vadász, sok zergét lőtt a Retyezát kősziklái között és néhány medvét is. Van egy kis birtoka Reán, a Hátszeg vidékén s nagy büszkeségét az képezi, hogy messze földön az ő kertjében terem a legszebb és legzamatosabb »pónyik«-alma. A kongresszuson jelen volt a British Museum kiküldöttje is, aki a felvilágosítás után megjegyezte, hogy egy Buda nevű magyar úrral összeköttetésben állanak ők is, de az illető csak a lepkék iránt érdeklődik. Szokott nekik néhány fajta speciális lepkét küldeni Londonba, amilyeneket csakis általa ismertek meg s nem is tudnak mástól szerezni, csak tőle. Az illető nagy szakértő lehet, mert cserébe olyan másfajta lepkéket szokott kérni, amelyek vagy nagyon ritkák nálunk, vagy pedig csak exotikus vidékeken fordulnak elő. Kitűnt azután, hogy a felszólaló és a lepkegyűjtő egyugyanazon személy. Buda előadta, hogy azokból a lepkékből ő a világ minden részébe szokott küldeni, hogy cserepéldányokat kapjon ott előforduló fajtákból. Ezek az ő lepkéi csak a Retyezát-hegységben fordulnak elő, (...) őcsak a lepkék bábjait szedi össze. Mert kitanulmányozta a lepkék életviszonyait, megismeri begubózott alakban is lárváikat, azután megőrzi őket, amíg lepkeformájukat föl nem veszik. így szebb állapotban kapja őket, mintha a tudósok módját követné, akik hálóval fogdossák és sokszor összetörik őket, vagy legalább is leverik szárnyaikról a színes pornak egy részét. Buda Ádám akkor egyszerre a tudósok érdeklődésének középpontjába került. Kitűnt, hogyő a világ összes nagy múzeumával csereviszonyban áll és ennek révén olyan pillangó-gyűjteményt létesített, aminő párját ritkítja s melynek egyes példányait még állami intézetek is irigylik. Már-már ünnepelni akarták a külföldi tudósok, de úgy megijedt a személye iránti minden figyelemtől, hogy vasútra ült s ki se szállott a kocsiból, míg Hátszegre nem érkezett.” A történet egy másik szála Londonba repít el bennünket. Buda az Északi-fokról (Nordkapp) hazafelé meglátogatta a British Museumot (Hoitsy é. n.: 18): „A londoni vasútállomásról egyenesen a British Museumba hajtatott, s beküldte névjegyét az igazgatóhoz. Az a legnagyobb tisztelettel állott szolgálatára. Meghívta ebédre, hogy azzal se töltsön sok időt. Mikor megtudta, hogy csak a lepkegyűjteményt akarja alaposan megnézni a rendelkezésére álló rövid idő alatt, két szaktudóst is adott melléje, akik megmutassanak mindent s megadjanak neki minden felvilágosítást. Mint tudós fejedelemmel, úgy bántak vele. Buda felhasználta az idejét, megnézett mindent, ami a lepkeosztályban volt. Még aznap este vasútra ült, hogy másnap reggel megkapja a Dowerből induló hajót. Londonban pedig nem nézett meg és nem látott semmit azon az egy lepkegyűjteményen kívül...” E rövid visszaemlékezésből az is kitűnik, hogy Buda kiváló vadász hírében állott. Téglás Gábor a medvevadász Buda Ádámot varázsolja elénk, azt az angliai tudóskörökben is jól ismert személyt, akihez évente külföldi vendégek zarándokoltak el a medvelövés reményében (Téglás 1881; Ambrus 2014): „Hátszeg vidékének különösen két medvevadásza jutott nagy hírnévre: Tornya Gyula és Buda Ádám. Utóbbi években a szerencse Budához szegődött inkább, ki nemcsak ügyes, biztos kezű vadász, de fáradhatatlan természetbúvár is, s reai lakásán gyönyörű ornitológiái, paleontológiái és petrográfiai gyűjteményt rendezett be. Már a megelőző évben ő kalauzolta Danford és Young angol vadászokat, kik annyira megkedvelték a vadász-terrenumot s Buda Ádám előzékeny modorát, hogy hat évre kibérelték a Kendeffy család malomvízi és nuksorai erdőségeit s ott rendszeres vadászatokat hoztak létre. Korábbi években Erdély főurai grófTeleky Sámuel és báró Bornemisza Tivadar urakkal élükön szintén létesítettek volt egy vadásztársulatot, mely különösen a zergevadászatot cultiválta s a zergeállományt a vadorzóktól és ragadozóktól védszemélyzettel oltalmazta. (...) Danford angol tőkepénzes nejével látogat el hozzánk rendesen, Young skót földbirtokos társaságában. Innen Kis-Ázsiába mennek vadkecskére, majd Skócia tavait keresik fel pisztráng-horgaikkal, s a 43
