Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Természettudomány - Vig Károly: Impériumváltás előtt és után Romániában. Erdélyi rovarászportrék

VÍG KÁROLY: IMPÉRIUMVÁLTÁS ELŐTT ÉS UTÁN ROMÁNIÁBAN. ERDÉLYI RO VA RÁSZ PO RTRÉ К

nyár néhány hetét londoni palotájukban pihenésre fordítva, életrendjüket szeptemberben nálunk elől kezdik. Danfordné asszony derekasan győzi a fáradalmakat, az Anatóliai hegységben vadkecskét is lőtt és sátor alatt él hónapokig. Ő különben a pisztránghalászatot űzi, s ritka kitartással gázolja át a mi sebes Nagyvizünket (Klopotivai víz), vagy a szintén rohamos Malomvizet.

Különben mindketten szenvedélyes ornitológusok, s Erdély több pontjáról látták el a londoni múzeumokat szárnyasokkal, sőt Danford saját eredeti tapasztalás után az erdélyi részek madárvilágát le is írta már. ” Charles George Danford (1843-1928) és John Alexander Harvie-Brown (1844-1916) 1874 májusában és júniusában tettek madártani kirándulást Erdélyben, amikor Klir János (Johann Klir), a kolozsvári múzeum állattani gyűjteményének őre, az Erdélyi Muzeum-Egylet alkalmazottja kalauzolta őket a Mezőség, a Görgényi-havasok és Hátszeg területén. A két skót ornitológus részben saját gyűjtéseikre, részben az áttanulmányozott erdélyi madárgyűjteményekre és az irodalomra alapozva jelentette meg Erdély madárfaunájáról szóló cikküket, amelyben a magyar madárnevek is szerepelnek (Danford & Harvie-Brown 1875). Az írás különösen a nyugati olvasók számára tartogatott számos meglepetést ritkának vélt fajok erdélyi elterjedéséről (E. G. 1875). Danford két év múlva újra hazánkba látogatott, amelyről a sajtó is beszámolt (Anonymus 1876): „Danford Károly, a híres és dúsgazdag ornitholog, ki a kávé- és cukorárulást megunva, a természettudományoknak szentelte idejét, a napokban másodszor időzött fővárosunkban s a múzeumot nehány ajándékkal lepte meg. Tőlünk Erdély felé vette útját szellemes neje kíséretében a vadfajok tanulmányozására. Egy ízben már Erdélyt bejárta s annak ornithologiájáról egy angol folyóiratban nevezetes közleményt tett közzé.” Danford elismert művész, sportember és ornitológus volt, 1874-ben választották a londoni Zoological Society tagja közé (McGhie 2017). Feleségével, Antoinette Emily Dyce-szal (1845-1927) szinte egész életükben utaztak, keresztbe kasul bejárták Európát és a Közel-Keletet. Danford 1875-1876 fordulóján a kis-ázsiai Kilikia hegyeibe szervezett expedíciót. Első ízben 1872-ben járt Erdélyben. Figyelmét egy angol sportlapban meg8. a. ábra. Charles Danford Dévát ábrázoló akvarellje

https://www.google.com/search?q=charles+danford+hatzeg&client=firefox-b&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=oahUKEwjmgqqnh5PhAhXrolsKHbb4AOwQ_AUIDygC&biw=i28o&bi

h=929#imgrc=FRSNWSV-dxbLJM (Hozzáférés: 2019. március 14.)

Figure 8a. Watercolour of Déva by Charles Danford

https://www.google.com/search?q=charles+danford+hatzeg&cli

ent=firefox-b&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=oahUKEwjmgqqnh5PhAhXrolsKHbb4AOwQ_AUlDygC&biw=i28o&

bih=929#imgrc=FRSNWSV-dxbLJM (Accessed: 14 March 201g)

jelent írás terelte a Retyezát és Buda Ádám felé. Három évig Buda Ádám reai birtokán, később 14 évig a közeli Malomvízen (Ráu de Móri, Románia) élt, majd 12 évet Poklisán (Pácli§a, Románia) lakott, és onnan járt az általa bérelt területre vadászni (Schenk 1929). Hetvenévesen fiával és lányával az első világháború elől Angliába menekült, majd Észak-Franciaországban állapodott meg.

Danford fordította angolra Habsburg-Lotaringiai Rudolf (1858-1889) osztrák-magyar trónörökös könyvét Notes on sport and ornithology címmel (Rudolf 1889). 1894-ben az Aquilá-ban egy magyar nyelvű írása is megjelent (Danford 1894) és ugyanebben az évben választották a Ma-44