Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Történettudomány - Horváth Sándor: A trianoni döntés határmenti hatásaiból (Vasi példák alapján)
HORVÁTH SÁNDOR: A TRIANONI DÖNTÉS HATÁRMENTI HATÁSAIBÓL (VASI PÉLDÁK ALAPJÁN) Suba J. (2000): Adalékok a trianoni határ megállapításához Vas vármegyében. - Vasi Szemle 54(3): 302-309. Suba J. (2010): Magyarország trianoni határainak kitűzése, -http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/magyarorszag_trianoni_hatarainak_kituzese/ (Hozzáférés: 2020. május 20.) Szűts István Gergely (2017): Elűzöttek. Menekültek, optánsok, vagonlakók. - Rubicon 2017(7-8): 52-61. Tiho [T. Horvat] (2020): Коске trianonske u petroviskom lugu. Stoljetna otprta rana Ugarske: Trianon. Hrvatski Glasnik lipnja 4:11. Томка B. (szerk.) (2015): Az első világháború következményei Magyarországon. (Tudományos konferenciák az Országházban.) - Budapest, Osiris Kiadó, pp. 227-255. Melléklet Nyugatmagyarország (...) Így fest Nyugatmagyarország! Az osztrák katonaság és a velük jött csőcselék ideig-óráig még jól érzi magát. De meddig? A lakosság ellenszenvvel viseltetik máris irántuk, nem is csoda! Pedig valamikor nagy volt a rokonszenv! A nyulszivü és „gemütlich” osztrákokról nem is lehetett rosszat mondani. S most lassanként mégis megváltozik véleményünk. Az osztrák kegyetlenkedésnek se szere, se száma Nyugatmagyarországon. Nap-nap után tartóztatnak le magyar barátokat. Különösen haragusznak a „Kőszeg és Vidéke” és a „Günser Zeitungéra, mely állitásuk szerint több kárt okozott nekik, mint az összes „banditák”. Ha ilyet látnak, valóságos dühbe gurulnak. Bosszút esküdtek minden Írója ellen. Polster János munkatársunkat is elfogták, ki édesanyja betegágyához ment haza. A következőkben mondja el kálváriáját, amely jellemző az egész helyzetre: November 28.-án Kőszegen való tartózkodásomkor értesültem azon szomorú hírről, hogy édes, jó anyám beteg. Több ismerősöm figyelmeztetése ellenére elhatároztam, hogy hazamegyek Alsószénégetőre édesanyám látogatására, ápolására. Térdig érő hóban, folytonos havazás közben 8 órai gyaloglás után este 10 órakor minden baj nélkül, de teljesen kimerülve érkeztem édesanyám betegágyához. Majdnem reggelig fennmaradtam. Nvoember 29.-én néhány órai alvás után fél 8-kor újból felkeltem. Alig kezdtem öltözködni, 4 osztrák csnedőr szegezett szuronyt mellemnek. Meglepetésszerűen hatott ez annál is inkább, mert falunk nincs, nem volt még megszállva és hazaérkezésemről néhány embernek volt csak tudomása. Nem volt akkor még gyanúm sem arra, hogy egy kocsmárosné pápaszeme még a sötét éjszaka sürü fátyolát is keresztülhatja és nem számítottam arra, hogy a hazafiság, a nagy mellverés csak üressen kongó ércdarab és zengő cimbalom. Alig ocsúdtam fel első meglepetésemből, midőn máris közrefogtak a „sógorék”. Rámparancsoltak, hogy az öltözködéssel 1 perc alatt készen legyek, különben közelebbi ismeretséget kötök a puskatussal. Sem a reggeli mosakodást, sem a reggelizést nem engedték meg, - sőt hálóingemet sem vethettem le, annyira siettek a magukat biztonságban levőknek hiresztelő osztrák fogdmegek. Bucsuzás nélkül kellett távoznom a 14 Km távolságra fekvő Borostyánkőre, ahova déli 1 órakor meg is érkeztünk. Útközben levettették velem harisnyámat és maguk vették fel. A térdig érő hóban csapa nem lévén, azt természetesen nekem kellett megcsinálnom. Az átázott csizma több helyen feltörte fedetlen lábamat. Borostyánkőn egy szobába vezettek, hol kb. 10 tagú osztrák társaság kártyázott együtt. Ezek minden emberi illemet, tisztességtudást megcsufoló, leírhatatlan szavakkal illettek, csak abban volt különbség, hogy amelyik fél vesztett, az tulüvöltötte az ellenfelet, születés előtti állapotomba kívánván nyelvükkel, melyet, ha mosórongyhoz hasonlítanék, még ez is elszégyelné magát. Három órakor kihallgattak, ami abból állott, hogy jungmayer felügyelő parancsot adott egy szakaszvezetőnek, hogy vonuljon a belső szobába és írja meg a kihallgatási jegyzőkönyvet. Fél 4 óra után érkezett Di Gasperi csendőrségi főfelügyelő ki a kihallgatási jegyzőkönyv alapján rögtön kész volt ítéletével: elviendő Kirchschlagba, a rendőrségnek átadandó, mert ily disznó magyar (Sauungar), ki 150
