Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Történettudomány - Horváth Sándor: A trianoni döntés határmenti hatásaiból (Vasi példák alapján)
SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 I27-I5I mer a lovagias osztrák nemzet ellen lázitó vezércikkeket irni és kénkedni jön a testvérnéphez (Brudervolk) az felakasztandó. És midőn az útközben ért bánásmódot akartam szóvátenni, kutyakorbácsot fogott rám és csak kicsibe múlt, hogy nem csapott vele arcomba. Büntetésül azonban nem kaptam ennivalót és még éhgyomorral d. u. 4 órakor indultam el 4 szurony szelid fényének csillogása mellett Kirchschlagba, ahol éjjel 11 órakor érkeztünk meg. Útközben valószínűleg kíváncsiságból végigviziteltek összes zsebeimben és a nálam levő kb. 2000 К magyar pénzt saját maguknál helyezték biztonságba. Kirchschlagban elvezettek a fogházőrhöz, bezártak az 1. sz. cellába, ahol ordító hidegség ütött tanyát. Itt kaptam az első falat ételt éjjel 11 órakor; fogolytársam, egy 3 hónap óta ingyenlakásban részesülő osztrák nekem adta megmaradt 3 kanálnyi babfőzelékét. Másnap nov. 30.-án reggel fél 10 órakor jöttek tegnapi utitársaim és a Polizei-Oberkomissár elé vezettek, ki oly szelid hangon diskurált velem, hogy bármely bölömbika szégyelheti mellette hangját. A megszólítás: betyár, magyar, kutya, zsivány et comp. Elfogyván türelmem, becses tudomására hoztam, hogy ezek a kutya magyarok, ha máshonnan nem, saját hátukból fognak szíjat kihasítani és kikorbácsolni azt a rongy nációt, a melyet csak úgy lehet igazán jellemezni, hogy osztrák. Természtes, hogy erre nyomban megismerkedtem a szoba sarkával. Majd Bécsújhelyre való internálásomat rendelte el. 11 órakor indultunk el Edlitzbe a vasútállomásra. Útközben csatlakozott hozzánk 2 osztrákbarát hidegszegi nyugatmagyarországi csempész, kik csakhamar kisütötték, hogy ismernek és felkelő (Bandit) voltam és náluk betörtem. Szavaiknak hatására egy kedves viccet akartak csinálni kedves kísérőim. Megparancsolták, hogy tartsam kezemet tölcsér alakban az orrom alá s ha valami vörös folyékonyság jön a tölcsérbe, avval egész bátran olthatom esetleges szomjúságomat. Orrom azonban nem tette meg azt a szívességet, hogy vörös folyadékot folyatott volna, bármikép simogatták is mindkét arcomat. Este 7 órakor érkeztünk Edlitzbe, ahol 8 órakor az aspang-bécsi vonaton Bécsújhelyre szállítottak, ahova éjjel 10 órakor meg is érkeztünk. Első dolguk volt a Polizei-Komissärraton átadni engem és megpuccolni egy korcsmába, ahol az én pénzem és az ő pénzük közti valutakülönbséget mérték meg számos liter borral. Börtönbe küldött a napos tiszt és a 2. sz. cellában találtam éjjeli szállást, ahol teljes cselekvési szabadságot engedélyeztek arra, hogy kedvem szerint simogassam éhgyomromat. Itt volt már benn Binder Lajos Sopron Eötvös-utcai kereskedő, aki a nappal hozatott kenyeret felezte meg velem. Ordító hidegben, holtra fáradva, oly jól esett a fekvés a puszta padlón, ahol a kiskabátom volt a vánkos, nagykabátom pedig a takaró. Reggel uj lakost, társat kaptunk. Aixnix mosonszőllősi komunistát, ki a szombathelyi fogházból szökött meg és bizonyos magánvállalkozás miatt jutott újból ingyenlakáshoz. Dec. 2.-én d. e. 11 órakor kihallgatásra vezettek. Dr. Merkel redőrfőtanácsos a legkifogástalanabb úri módon kezelte ügyemet és eltérően kollégáitól, mint embertársával bánt velem. Elismerte azon jogomat, hogy magyar létemre szabad osztrák-ellenes cikkeket irni, sőt állítása szerint hasonló helyzetben ő is igy tenné. A kémkedési szándékot nem látta bebizonyitottnak és igy 4000 korona büntetés lefizetése után, amit egy ismerősöm kölcsönzött, - szabadon engedett. Kiszabadulásom után ettem az első ennivalót. Visszautazásomkor a határon sylocki röhejjel mutatták Kirchschlagon azt a helyet, ahol 7 osztrák egy egész felkelő sereget szalasztott meg és hozzátették, hogy a felkelők csak rabolni tudnak, ha azonban egy osztrák fegyverest látnak, futnak mint a gyáva nyulak. Megbíztak azzal, hogy adjam át a magyaroknak szívélyes üdvözletüket és mondjam meg nekik, hogy már kiválasztották a fákat számukra. A határon kivettem rózsafüzéremet, mely egyedüli vigasztalóm volt szenvedéseimben, megcsókoltam keresztjét, könny szökött a szememre és egy szívből jövő fohászt küldtem az Egek Urához, hogy ismét magyar földön vagyok és abban a szerencsében részesülhettem, hogy magyar vagyok. Eddig a minden cikornya nélkül elmondott kálvária. Mindenki megismerheti belőle, mily különbség a magukat kulturáltnak, műveltnek hazudó osztrák és a „bakonyi fajzat” között. A számlalap még nincs lezárva... Kőszeg és vidéke 41(50): 1-2. (1921. december 11.) 151
