Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Régészet - Sánta Sára: A régész Schönvisner István: az Antiquitatum et Historiae Sabariensis... (1791) archeológiái vonatkozásai
SAVARIA 41 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20I9 83-90 2. ábra. A szürkegránit oszlopok Figure 2. The grey granite columns eket, amelyek az építkezések során előkerültek. A terem freskóinak megfestésére Dorffmaister István kapott megbízást 1784-ben (Galavics 1971: 11-12; Bérczi 2002): a mitológiai jelenetek, valamint római romok előterében ma is láthatjuk a palotában elhelyezett savariai kőfaragványokat. A műben Schönvisner összesen húsz régiséget ismertet, melyek közül elsőként a híres szürkegránit oszlopokat írja le (Schönvisner 1791: 59-60). Az oszlopokról készült illusztrációt (2. ábra) maga Jacob Schmutzer készítette: a rézkarcon található felirat szerint az új püspöki palotában találhatók, vagyis Szily gyűjteményében. Az oszloptöredékeket a város ismertetésénél korábban is szinte mindig megemlítették (elsőként Ransanus 1985: 69),3 sőt, még a helyi néphagyományban is jelen voltak, ördögkövek néven (Dömötör 1966: 266-295). Wolfgang Lazius leírása nyomán (Lazius 1598: 1142-1143) terjedt el az a nézet, hogy az oszlopok Constantius császár diadalívének darabjai, és ezt az elméletet később szinte minden szerző elfogadta, aki Savaria ókori emlékeiről beszélt. Elsőként Schönvisner vetette fel, hogy az oszlopok tartozhattak akár egy templom vagy színház oszlopcsarnokához is: ma már tudjuk, hogy elképzelése helyes volt. Szentléleky Tihamér vezetésével 1955-ben indult meg Szombathelyen az Isis-szentély feltárása, azonban ezt megelőzően is számtalan leletből lehetett arra következtetni (Tóth 1. 1998: 329-330, Sosztarits 2016:35),4 hogy Savariában nagy jelentőségű Isis-kultusz volt. Schönvisner az ahhoz kapcsolódó leletek közül hármat is leír (noha ezek közül csak egyet, az ún. Anubis-reliefet köti Isishez). A szürkegránit monolit oszlopokról mára a kutatás egyértelműen bebizonyította, hogy az lseum és a forum egyes épületeinek a részei voltak (Sosztarits 2016: 38), tehát Schönvisner feltevése jó volt: azok bizonyosan nem egy diadalív maradványai. Egy másik tárgy ismertetésénél is feltűnik fejlett forráskritikai érzéke. Bél Mátyás már közölte a vár leírásánál azt a négyszögletű követ, melyet ma Anubis-relief néven ismerünk (Bel 2012: 407), mégis Schönvisner István volt az első, aki az Antiquitatesben XV-ös számmal jelölt leletet Isishez kötötte (3. ábra): „(...) lapis quadratus, in quo Anubis seu Cynocephalus repraesentatur inter duo alia Numina medius, Isidemque et Serapidem A relief egy szakrális processzió megjelenítése, melyen nem maguk az istenek, hanem az őket megtestesítő emberek szerepelnek: Anubis, Serapis, középen pedig kígyóval a kezében maga Isis (Tóth H. 2006: 236). Schönvisner tehát mintegy százötven évvel a szentély épületének feltárása előtt helyesen azonosította a domborművön szereplő alakokat. 3 „Ott van a hajdani város, Sabaria, melynek sok maradványa ma is megvan, ezek között rendkívüli nagyságú oszlopok... ” 4 Például Isis tiszteletére állított feliratos emlékek (C1L 111, 4156, CIL 111, 10908) és a Schönvisner által helyesen azonosított Anubis-relief, vagy a ma már egyértelműen az lseum kerületéhez kapcsolható épületelemek. 85
