Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Régészet - Sánta Sára: A régész Schönvisner István: az Antiquitatum et Historiae Sabariensis... (1791) archeológiái vonatkozásai
sánta sara: a régész schönvisner István: az antiquitatum et historiae sabariensis... (1791) archeológiái vonatkozásai Sí. XV o. a. •sJ^yMaiiiarcí^c. —*---------f ^ Q/£4uc/is тиллъ ауте, (^.vsay.ht/l' . ad //ttí 'аошгае vn 3. ábra. Az Anubisz-relief Figure 3. The Anubis relief A műben találjuk meg először a savariai „capitoliumi triász” leírását, amely talán a legjelentősebb (és egyben a legproblematikusabb) szombathelyi szobrászati emlék. Az ún. capitoliumi triász a római vallási életben kimagasló helyet foglalt el: az állami kultusz középpontjában Jupiter Optimus Maximus állt Minerva és luno istennőkkel. A császárkor idején templomuk már szinte az összes jelentős városban megtalálható volt, így Pannonia provinciában is több helyen, például Savariában (Erdélyi 1975). Schönvisner a ma „savariai capitoliumi triásznak” nevezett szobrokat nem egy leletcsoporthoz tartozóként írja le - amint látni fogjuk, mind a mai napig vitát képez az öszszetartozásuk kérdése -, azonban mind a négy töredéket elég fontosnak tarthatták ahhoz, hogy bekerüljenek az általa ismertetett emlékek közé (Schönvisner 1791: 61). Ami az egyes fragmentumokat illeti, Schönvisner a műben Xll-es számmal jelölt fehér márvány szobortöredéket (4. ábra), amely 1779-ben került elő a püspöki palota építésekor,5 helyesen Minervával azonosította („Pectus aegide munitum et stola muliebris manifestat Minervam. ”), azonban úgy gondolta, hogy a szobor egy Domitianus császár által építtetett Minerva-szentély kultuszszobra lehetett. Ezt a lehetőséget egyébként nem vetették el teljesen: a töredék biztosan az ülő Minerva istennőt ábrázolja, vagy önálló kultusz-szoborként, vagy a capitoliumi triász tagjaként (Tóth E. 1973: 30). A Xlll-as szám alatt a később Jupiterként azonosított, szintén fehér márványból készült torzó szerepel (5. ábra). Ezt a töredéket sem Bél, sem mások leírásában nem találjuk meg - vagy nem került még elő akkoriban, vagy olyan helyen volt 5 „Tam e fossa fundamenti Seminarii, tame residentiae Illustritatis Vestrae eruuntur lapidae, signanter vero pro residentia excisa penes tuguriolum relictum lapis unus, viginti circiter centenariorum arte sculptoria elaboratus est, pars fuit hic, prout formae superne iunctum fuisse ostendit, grandis alicuis statuae repraesentatque a mediis uberibus pedes deam quampiam." Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár, Acta cancellariae (továbbiakban SZEL AC), Nitrai Pál levele Szily Jánoshoz 1779. május 5; valamint „Residentiae quoque fundamentum nuncadomo teloniatoris versus eam partem, qua frustrum Ulus statuae nuper effosum est, sat profunde ducunt ” SZEL АС, Nitrai Pál levele Szily Jánoshoz 1779. augusztus 26. 86
