Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Régészet - Tárczy-Mladoniczki Réka: Római villagazdaság a Ság hegy lábánál
SAVARIA 41 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI9 61-82 rétét adták meg, amelyet körzővel a nedves vakolatba előre bekarcoltak. A Mesteriben előkerült töredéken ez nem látható, talán a keretet adó kékes-szürke sáv külső szélén lehetett. Sajnos anynyira kis részlet maradt meg a képmező keretéül szolgáló körívből, hogy az eredeti medalion átlójának mértét a római arányok figyelembevételével is csak hozzávetőlegesen lehet meghatározni. A képmező átlója feltehetően egy római láb (pes) méretűre vagy attól valamivel nagyobbra 1 római láb és 1 tenyér (palmipes) méretűre szerkeszthető ki. Hasonló asztragalosz keretbe foglalt medalionos ábrázolás a balácai villából ismert, az ún. vörös ebédlő falfestményén, amelynek átmérője 1,5 római láb (44,4 cm) (Kirchhof 2008:107, Fig. 18-19). A vakolatrétegek kialakítása síkfelületű, amely azonban nem zárja ki a mennyezeti alkalmazást. A falfestményen négy vakolatréteg választható el, amely eltér a Vitruvius által javasolt és ideálisnak tartott hat vakolatrétegtől (Vitruvius Vll.3.5-6). A legelső vakolatréteg (arriccio3) közvetlenül a falszerkezetre került fel (vastagsága: 2,6 cm). A réteg hátoldalán jól megőrződtek az egykori falszerkezet negatív lenyomatai, amely lenyomatok alapján nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a falfestmény könnyűszerkezetű falra, esetleg menynyezetre (?) került (4. ábra 8.). A lenyomatok nád vagy vesszőkötegekre engednek következtetni, amelyeket valamiféle szélesebb anyaggal kötöztek össze. A legalsó vakolatréteg szürkésfehér színű, színes kövekkel és szerves anyaggal kevert. Könnyűszerkezetű fal a balácai villából is ismert.8 Erre került a következő, sárgásbarnás színű vakolatréteg (arriccio 2), amelyet szintén színes kisebb kavicsokkal, homokkal, szerves anyaggal kevertek (vastagsága: 1,8 cm). Ezt követte egy vékonyabb kb. 0,6 cm vastag, fehéres-szürkés színű réteg (arriccio 1), amelybe nagyon apró, szürke színű köveket kevertek. Utolsóként a kb. 1-2 mm vastag fehér simítóvakolatot (intonaco) vitték fel a falfelületre. Ezt követte a falfestmény háttérszínének, a vörösnek a kialakítása, amelynek sötét tónusát szintén több réteg felvitelével értek el. Elsőként az egész falfelületet rózsaszínnel átfestették, majd feltehetően legalább két rétegben került fel erre a vörös alapszín. A rózsaszín alapozás a korabeli falfestményeknél mindenhol megfigyelhető pl: Balácán, Brigetióban, Aquincumban egyaránt. A fennmaradt falfestmény festési stílusát tekintve szoros kapcsolatot mutat a kora római pannoniai falfestményekkel: Baláca (Rhé 1912; Thomas 1964: 73-107, Taf. XLV1-XLVII; Kirchhof 2004, 2005), Aquincum (Németh 1973: 115-120; Nagy 1958: 165), Brigetio (Bíró 1993: 37-45; 2001), Poetovio (Skrabar 1904: 208. Taf. 111; PbEANiCAR-Gec 1997: 23), amely alapján a villa korai, Kr. u. 2. század eleje-közepére tehető periódusához köthető. A falfestmény feltehetően, egy az erre a korszakra jellemző, vörös-fekete falfestmény főzónájának, szemmagasságban ábrázolt medalionját díszíthette. Azaz, a falon a lábazat fekete alapú, a főzóna nagyobb vörös alapú paneljai fekete, vékonyabb, kandeláberes mezőkkel váltakoztak, felül pedig festett- vagy eredeti stukkó zárta le a főzónát. A falfelületek ilyen típusú díszítése az 1. század második felében és a 2. század elején az északi és a nyugati provinciákban a IV. Pompeii stílus befolyásaként széleskörűen elterjedt. Ilyen vörös-fekete falfestmény töredékeket ismerünk a hispaniai Astorgából (Ling 1991:174), Mercin-et- Vauxból (Barbet 1974:107; 1975: 95-115), az oberwichtracki (Drack 1980:13) és a winkeli (Drack 1980: 9) villákból, Trierből (Reusch 1966: 211), Kölnből (Linfert 1972-73: 65-76), Elstből, Bonnból és Xantenből (Linfert 1975: 19-22). Összefoglalás A 2001 és 2006 között feltárt római kori épületek egy villagazdaság részét képezték. Sajnálatos módon a villa területét mind az Árpád-kori, a késő középkori-kora újkori temetkezések, az intenzív talajművelés és a jelenleg használt temető is erősen megbolygatta. Az ásatások során előkerült római kori leletanyag jobbára Árpád-kori sírokból és kutatóárkokból származik. Noha átépítési periódusokat a feltárt épületeken nem lehetett megfigyelni, ennek ellenére a régészeti kutatások alatt előkerült keltező értékű leletek alapján a villának (legalább) két periódusát lehet meghatározni. 8 Lásd. A főépület 25. és 26. helyiségek közötti fala (Thomas 1964: 73-107). 79
