Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Régészet - Tárczy-Mladoniczki Réka: Római villagazdaság a Ság hegy lábánál
SAVARIA 41 AVAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ 2OI9 61-82 bor-i villából ismert a pompeji vöröstál pannonjai utánzata. A villa anyagában három bevonat nélküli (R.2015.4.26-28; 3. ábra 6.) és egy festett sávos korsó (R.2015.4.36; 3. ábra 7.) töredéke képviseli e tárgytípust. Vörös bevonatú (festett sávos) kerámiát Pannonia nyugati felében több műhely is készített. Gyártása az 1. század végétől a 3. század elejéig nyomon követhető. Verena Gassner a camuntumi leletanyag feldolgozásakor négy periódust különített el (Gassner 1989), azonban a mesteri darab töredékessége miatt altípus meghatározására alkalmatlan. Savariából az lseumból (Sosztarits et al. 2013: 238, Kát. 2050), a colonia territóriumáról pedig a zsennyei (Buocz 2006: 63), a csepregszentkirályi, a salköveskút-bel terület melletti, a kemeneskápolna-dombi-dűlői és a gérce-rodonyidűlő 2-i villából került elő ez a kerámiatípus. A sorokpolányi útállomás anyagában néhány töredék jelenik meg (Groh et al. 2013: 107), még a sárvári útállomáson nagy számban fordulnak elő festett sávos korsók töredékei (Gabler 1998: 263). Szürke házikerámia A mesteri villagazdaság szürke házikerámia leletanyaga meglehetősen egyoldalú képet mutat. Zömében tároló- és főzőedények kerültek elő, az asztali edényformák, mint tányérok, poharak teljesen hiányoznak. A kerámiaanyag közepes minőségű, az edények jobbára díszítetlenek, egy-két vízszintes árkolás figyelhető meg csak a töredékeken. Noha a leletanyag 17%-át teszi ki a szürke házikerámia, egy nyaktöredék és két aljtöredék kivételével mind oldaltöredék formájában került elő, így pontosabb altípus meghatározás és keltezés nem lehetséges. A nyaktöredék (R.2015.4.43.) kicsiny mérete miatt talán Petznek 7.1 vagy 7.3 típusú, tojásalakú, tölcsérperemű kisméretű fazék nyaktöredéke lehet, amely párhuzamok alapján az 1. század második felétől a 2. századig keltezhető (Petznek 1997: 208- 211). A tölcsérperem Pannóniában és Noricumban is egyaránt kedvelt és elterjedt peremtípus. Feltűnő továbbá a világítóeszközök teljes hiánya a leletanyagban, amelyek elengedhetetlen kellékei voltak a római kultúrának. Sem a díszesebb mécsesek, sem az egyszerű firma mécsesek nem képviseltetik magukat a leletanyagban. Ez azonban nem a villa életminőségére utalhat, hanem sokkal inkább azzal hozható összefüggésbe, hogy a villagazdaság területén az Árpád-korban temető létesült, ezzel megbolygatván a római villa életét megőrző rétegeket. Üveg A leletanyagban viszonylag nagy számban képviseltetik magukat az üvegek (23 db, azaz a teljes leletanyag 27%-a)4, köszönhető az aprólékos terepi bontómunkának: ugyanis az üvegek zöme Árpádkori sírokban került elő. Ugyanakkor sérülékeny anyagukból kifolyólag kivétel nélkül apró töredékek, amely jelentősen befolyásolja pontos meghatározhatóságukat. Ezáltal az üveganyag mindöszsze 57%-a alkalmas tágabb típus meghatározására. Barkóczi László az üvegeket 5 periódusra osztotta (Barkóczi 1988: 17). A mesteri villa leletanyagában a legkorábbi importüvegek nem találhatóak meg. A 2. század jellegzetes palack formája, a hasábos testű egyfülű palack (Isings 50-51) viszont három oldal- (R.2015.4.50-52.) és egy szalagfül töredék (R.2015.4.57.) formájában jelenik meg a villában, mind a korszakra jellemző halvány kékeszöld színben (3. ábra 11-13.). Sajnos pontosabb altípus meghatározására egyik töredék sem alkalmas. Ezen edénytípus alja általában sokszor díszítet, de a mesteri példányoknak ez a része nem került elő. A római háztartásokban megtalálható üvegedények jelentős százalékát alkotják, így sok pannoniai lelőhelyen is megtalálható: st. martin an der raab-i villában (Lamm 2006: 410, 449, Taf. 28), a sorokpolányi útállomáson (Groh et al. 2013: 92) és az ács-vaspusztai táborban (Gabler 1989: 216-217). Színtelen, áttetsző, nagyon vékonyfalú üvegtöredékek feltételezik illatszeres üvegek vagy üvegpohár 2-3. századi használatát Mesteriben (R.2015.4.56 és 69; 3. ábra 9-10.). Barkóczi László által elkülönített második periódus a markomann háborúktól a 270-es évekig tartó időszakot öleli fel. Ebben az időszakban je4 Általánosan jellemző, hogy az üvegedények töredékei csak igen csekély számban kerülnek elő az ásatások során. Mint például a zsennyei villában (Buocz 2006), St. Martin an der Raabban (Lamm 2006: 410, 449, Taf. 28) és a nemesbőd-irtás-dűlői birtokon (Simon 2014: 332). 75