Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Régészet - Tárczy-Mladoniczki Réka: Római villagazdaság a Ság hegy lábánál
TÁRCZY-MLADON1CZK1 RÉKA: RÓMAI VILLAGAZDASÁG A SÁG HEGY LÁBÁNÁL lennek meg a hengeres, behúzott nyakú, gömb testű vagy nyomott gömb testű palackok, oldalukon enyhén bekarcolt körbefutó vonaldíszekkel. Ilyen edényformát képvisel anyagomban egy halványzöld színű üvegtöredék (R.2015.4.49; 3. ábra 16.) és egy jó minőségű, színtelen, áttetsző gömbtestű üvegpalack (lsings 103, Barkóczi 314-315) oldaltöredéke (R.2015.4.63; 3. ábra 18.). Ez az edénytípus ismert Brigetióból, Aquincumból, Carnuntumból, Poetovióból, Mursából, Lauriacumból és lntercisaból is (Barkóczi 1988:145). Egy fehér színű, kisméretű üveg csésze vagy balsenarium vagy kancsócska része lehetett a R.2015.4.68. számú, vékony, enyhén ellipszis átmetszed! fültöredék (3. ábra 17.). Hasonló töredék került elő a sorokpolányi útállomásról is (Groh et al. 2013,92.). Egy halványzöld színű, áttetsző, meredek oldalfalú, talán horpasztottfalú (?) pohár (Barkóczi 117) talpgyűrű töredéke képviseli anyagomban a 3. századi üvegpohár típust (R.2015.4.66; 3. ábra 14.).5 A 330 és 380 közötti időszakra tehető negyedik periódus egyik leggyakoribb üvegtípusa a pohár. A mesteri villagazdaság leletanyagában egy fehéres színű, áttetsző, egyenes oldalfalú üvegpohár oldaltöredéke (kb. Barkóczi 100-104) található meg, külső oldalán vízszintesen körbefutó sekély barázdákkal díszítve (R.2015.4.48; 3. ábra 15.). Nagyon elterjedt forma Pannóniában, szinte mindenhol megtalálható. Ságvárról és lntercisából ismerünk keltezhető rétegekből hasonló darabokat, amely által ez a pohártípus a 4. század második felére datálható. Egy igen kisméretű, színtelen, opálos töredék (R.2015.4.55.) talán egy ablaküveg része lehetett a villában (3. ábra 8.). Ablaküveg töredék ismert a nemesbőd-irtás-dűlői kora római birtokról is (Simon 2014: 332). Érem Az ásatások során mindössze négy darab római pénz került elő.6 A legkorábbi érem Hadrianus császár középbronza (R.2015.4.71; 4. ábra 2.). Ezt követi Tacitus antoninianusa, amely a villa 3. századi életét támasztja alá (R.2015.4.72; 4. ábra 3.). A pénzek felét lulianus caesar Sisciában veretett kisbronzai alkotják (K.2005.1.221; 4. ábra 1. és K.2016.7.1; 4. ábra 4.). Mind a négy pénz másodlagos helyzetből, azaz Árpád-kori sírokból került elő. Szintén Árpád-kori sírból származik Valens császár kisbronza is, amely az 1941-es feljegyzésekből maradt fenn. Bronzfibula A villagazdaság leletanyagában összesen három bronzfibula található. Ebből az egyiknek (R.2015.4.75.) csak a tűje és a rugós szerkezet fele került elő, így pontos típus nem határozható meg (4. ábra 5.). A másik két fibula sem teljesen épen fennmaradt példány, de mindkét esetben a megmaradt rész szép állapotban került elő. Az R.2015.4.73. számú darab egy bronz „szemes fibula” (Augenfibel), amelynek a tűje sajnos hiányzik, a tűtartó feletti részen a bal vége felhajlott (4. ábra 7.). A szemes fibula germán eredetű és Pannóniában elég ritka. Az a néhány darab, ami ismert, vagy importként érkezett a provinciába vagy a germánokkal került ide. Szemes fibulát készítő műhely eddig nem került elő (Kovrig 1937: 12). Egyes példányokra jellemző a szemek díszítése illetve a szemekből induló kivezető csatorna ábrázolása, azonban a mesteri darabon a szemdíszítés teljesen elmaradt. Az oldalgombok helyét is csak lapos, kétoldalt kissé kiszélesedő fej mutatja. A kengyel közepét hosszában gyöngysorhoz hasonló minta díszítheti, amely nyomokban a mi példányunkon is megfigyelhető. A kengyel végén pedig bekarcolt háromszög díszítés látható. A Mesteriben előkerült szemes fibula az Almgren 53 altípus, amely Patek VI. 3-nak, azaz Kovrig 20 és 21-nek felel meg. Ez a típus a szemes fibulák egyik legtovább használatban lévő változata. Hasonló fibulák elsősorban a barbár területeken jelentkeznek, de kevesebb képviselővel, ugyanakkor megtalálhatóak a Rajna vidéken és más provinciákban is (Patek 1942: 39). Pannóniából csak néhány darab ismert: Sopron, Weiden am See, Lovasberény és Sisak (Kovrig 1937: 39, 5 A horpasztott fal csak kérdőjelesen feltételezhető a töredék oldalfalának indításából. 6 Az ásatáson előkerült római kori érmek meghatározását Torbágyi Melinda, a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársa végezte, akinek segítségét ezúton szeretném megköszönni. 76
