Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 41. (Szombathely, 2019)
Régészet - Tárczy-Mladoniczki Réka: Római villagazdaság a Ság hegy lábánál
TÁRCZY-MLADON1CZK1 RÉKA: RÓMAI VILLAGAZDASÁG A SÁG HEGY LÁBÁNÁL vörös. Pereme széles, vastag és gallérszerűen ívelt, szinte már a nyersszínű mortariumokérd hasonlít. A máz zöldessárga színű. Agyagát tekintve hasonló a fő téri mázas edényekhez, de a máz színe eltérő (Ottományi & Sosztarits 1998: 155-157). Ilyen széles peremű dörzstálat ismerünk a dunabogdányi táborból (Ottományi 1999: 338, 728, Plate 111.1), amelyet a 4. század eleje és az 5. század eleje közé keltezhetünk. A másik dörzstál (R.2015.4.20; 3. ábra 2.) teljesen különböző ettől a típustól: agyaga téglavörös, oldalfala vékony és meredek, a máz színe pedig sárgásbarna. Pereme hiányzik. Ez a tipikus késő római mázas dörzstál típus az egyre keskenyedő és felfelé álló peremével, amelyet a 4. század közepétől az 5. század közepéig biztosan gyártanak (Ottományi 2002: 135). A villából származó korsó fültöredéknek (R.2015.4.21; 3. ábra 3.) párhuzama sem Savariából, sem a territóriumról eddig nem ismert. Agyaga belül sötétbamás vörös, kívül sötétszürke, jól kiégetett. A fül ellipszis átmetszetű, mindkét oldalát sötét olíva zöld ólommáz borítja, külső felületét pedig függőleges sorokban, két haránt irányú pálcasor között patkó motívum díszíti. A territórium területén a következő 4. században is használatban lévő villagazdaságokból ismerünk mázas kerámiát: Acsád-Budkai-dűlő, Csepreg-Szentkirály, Gérce-Kisberek, Gérce-Rodonyi-dűlő 2, Ják-Annamajor, Kisunyom-Pusztarét, Mersevát-Petend D, Nárai-Jáki úti belső-dűlő, Pinkámindszent-Hosszú-ároktól К-re, Salköveskút-Belterület mellett, St. Martin an der Raab (Lamm 2006: 402), Szakony-Békástó (Gabler 1971: 69-73), Szombathely-Zanat 111, Táplánszentkereszt-Sárdi nyugati-dűlő, Vasszilvágy-Paperdő és Zsennye (Buocz 2006: 62, 76). Arcos edény A villa feltárásakor előkerült egy arcos edény töredék a száj és az áll részletével (R.2015.4.24; 3. ábra 4.). Agyaga barnásvörös színű, külső oldalán fémes fényű bevonat, belső oldalán pedig a korongolás nyoma figyelhető meg. A száj csukott állapotban van, de mosolyog.3 Mind az áll és a száj formája is szépen, igényesen kidolgozott. A római kori kerámiaművesség egyik különleges csoportját alkotják az emberi részletekkel díszített, antropomorf edények. Ennek egyik alcsoportját képezik az arcos edények („Gesichtbecher”, „face pots”). Az ide tartozó edények testére, vállára vagy nyakára maszk-szerű arcrészleteket (száj, szem, szemöldök, fül, orr) applikáltak. Az arcok durva, barbár, inkább mulatságos kinézetű kidolgozása oda nem illően inkább a jobb minőségű római edényeken jelennek meg. Az arcos edények előfordulása viszonylag gyakori a pannoniai leletanyagban. A legkorábbi arcos edények a Rajna-vidéken és a raetiai határvidéken jelennek meg az 1. század első felében, amelyek a katonatáborok környékéről származnak. A középső Duna-vidéken ez az edénytípus a katonaságtól függetlenül továbbfejlődik. Az arcos edények funkcióját tekintve többféle elképzelés létezik: gyakran összefüggésbe hozzák a halott kultusszal és a termékenységi kultusszal, mások pedig amulettek őrzésére szolgáló edényeknek tartják (Gabler 1991: 75). A mesteri darabhoz hasonló arcos edénytöredékeket ismerünk Savariából а].P.l. Romkertből (Buocz 1967; 1991: Kát. 179, S. 126) és az lseumból (Sosztarits et al. 2013: 207, Kát. 17.1), a territórium területéről pedig a sárvári útállomásról (Gabler 1991: 67, Kat. 49, Abb. 48). A párhuzamok alapján a mesteriben előkerült töredék a 2. századra keltezhető. Vörös bevonatos kerámia A leletanyagban két vörös bevonatú kerámia töredék található. Az egyik a már fent leírt sigillata utánzat (R.2015.4.18; 2. ábra 18.). A másik, egy lapos tányér aljtöredéke (R.2015.4.25; 3. ábra 5.), amelynek a formája az ún. pompeji vörös tányérokra emlékezetet, belül narancsvörös bevonattal. Igen elterjedt típus Pannóniában, Savariából legutóbb az lseumból került publikálásra, amely a 2. század-3. század elejére keltezhető (Sosztarits et al. 2013: 240, Kát. 20.56). A territórium területéről a zsennyei (Buocz 2006: 63,71), a salköveskút-belterület meletti, a gérce-rodonyi-dűlő 2-i, a balagunyom-závárkerekes II-111-i, nemesbődkishatári-dűlői, a szombathely-alma mater szo3 A mesteri töredékhez hasonló szájforma ismert Brigetióból (Bónis 1977:117, Abb. 6.3,128). 74
